Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - NAPLÓ - Wlachovský, Karol: A magyar irodalom szlovák fordításáról
feltételeinek. Ebből a nézőpontból konzervativizmus kontra modernség, hagyomány kontra újítás áldilemmává fokozódik le. A mű igazsága persze nem esztétikai érték- kategória, ám feltétele az esztétikai érték létrehozásának. Egzaktul nem mérhető, viszont ha a mondanivaló hamis és pud- vás, nincs az a virtuóz formabűvészkedés, amellyel a hamisítás, a mellébeszélés elkendőzhető lehetne. A mi többszörös kisebbrendűségi érzéssel megvert és megosztott szlovákiai magyar irodalmunk számára Is megfontolandó tanulságok ezek. A rezervátumőrzőkről, az irodalmi hagyománykultusz itteni és odaáti főpapjairól hadd ne essék most szó. Se a hagyományt frázissá sekélyesítö apologétákról. Legyenek bármilyen ellenszenvesek is, nem veszedelmesebbek a divatkclportálóknál. A közelmúlt könyvtermése bőven szolgáltat rá példát: a modernség égisze alatt is született több tucat sekélyes vers, regény és színpadi mű irodalmunkban, s külföldről is importáltunk belőlük nem egyet és nem kettőt. Persze, érthető talán ez is. Egy irodalom, amely hoszabb ideig el volt zárva a külföld eleven irodalmi-szellemi áramlataitól, válogatás nélkül markol értékeset és értéktelent. S még mindig él a táveszme, ami a modernséget formai-technikai jegyek alapján ítéli meg (vagy el), megfeledkezve a formateremtő szemléletről, szemlélet és forma egységben látásáról. Mai prózairodalmunkban hagyomány és újítás öszefüggéseit, annak egész bonyolult dilemmarendszerét alighanem Mészöly Miklós gondolta át a legkövetkezetesebben, s emelte műveiben esztétikai és filozófiai rangra. Elméletben és írói gyakorlatában egyaránt. Az előbbire kiváló esz- széi a példák, az utóbbira egész szépírói pályája. Műveivel kapcsolatban egy időben elhangzott a „magyar új-regény” minősítés. Ámde ha a technika, a forma — kivált az utóbbi műveiben — emlékeztet is a nouveau roman leíró-tárgyiasító eljárásaira, az az emberi és társadalmi valóságanyag, ami írásainak irodalmunkban szokatlan formastruktúráin átsüt, érzelmi árnyaltságában, történeti, szociológiai, lélektani vonatkozásaiban — gondolatiságában, messze esik a laboratóriumi irodalom steril világától. Regény- és novellahősei mindig komplex jellemek. Stílusával, amelytől a dekorativitás épp úgy idegen, mint a stílromantika, iskolát teremtett. Alig van még írónk, aki nem fogalmi eszközökkel nála pontosabban és árnyaltabban tudna kifejezni bonyolult intellektuális tartalmakat, távol minden tételességtől és allegorizálástól. Illett volna másról is beszélni. A meséiről például, bővebben a novelláiról, esszéiről, naplójegyzeteiről, s két kitűnő színpadi művéről, amelyeket — magyar betegség — külföldön többet játszottak, mint odahaza. Summa summarum: Mészöly Miklós az egyik legfiatalabb írónk. A pohár- köszöntőket ezért napoljuk el. Grendel Lajos A magyar irodalom szlovák fordításáról Karol Wlachovský és Käfer István előadása a Szlovákiai írók Szövetségében hangzott el a „Magyar Irodalom Napjai Csehszlovákiában” alkalmából. Hozzászólásomban megkísérlem fölvázolni a magyar irodalom szlovákiai kiadásának és fogadtatásának néhány szempontját. Mivel Szlovákiában aránylag sok mű jelenik meg a magyar irodalomból, a probléma összetettebb annál, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Ráadásul a magyar irodalom szlovák fordításának gazdag hagyománya van. Hozzá kell tennem azonban, hogy ezeknek a fordításoknak az értékelése késik. Éppen ezért a történelmi szempontot, a magyar irodalom régebbi fordításait csak érinteni fogom. Vázlatomban szépirodalmi művekkel foglalkozom csupán. Először is lássuk a számokat. A magyar irodalom szlovák fordításainak bibliográfiája az 1972-es évvel bezárólag elkészült már és pontos. A bibliográfia kiegészítő, második kötete éppen nyomdában van, így nem tudtam felhasználni. De kiindulópontnak az első kötet is megfelel, amely 541 címszót tartalmaz az 1945—72-es évekből. Ebből a gyermek- és ifjúsági könyv 378, a szépprózai művek száma 171. Az utóbbi években a Szlovák Irodalmi Ügynökség és az Artisjus körülbelül 20—30 mű szlovák fordításáról köt szerződést. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a Magyar Népköztársaságban évente körül
