Irodalmi Szemle, 1981
1981/8
Nem vagyok az utódok ellen, de nehogy megint 200 000 ikrát rakj! Érdekes, ha aranyat akarunk elásni, mindig hörcsögöt ásunk ki! viccként egy faliújságra, de azért is, hogy ragasztóval vagy rajzszöggel odaerősítsék a munkapad fölé egy műhelyben, az íróasztal fölé, hogy Neprakta szépségei díszítsék a bányák és kohók öltözőit, a teherautók kabinjait — azért, hogy a férfi szeme és szíve megörüljön, vére megpezsdüljön attól a varázsigétől, attól a fétistől, rejtjeltől, mely ben elvarázsolva a női test, amely nélkül a férfi élete sivár volna. így válnak Neprakta lányfigurái a munkakörnyezet elemeivé, Marylin Monroe és a többi szexbomba után pin-up girlökké. De a Neprakta-lányok szeme a cseh Marenkáé, és azt hiszem, hogy Neprakta erre a népszerűségre büszke lehetne, ha lenne benne hajlam az ilyesmire. Neprakta ugyanis szerény, látszatra naiv, olyan rajzoló ő, aki tudja, hogy nem a nagy Művészet alkotója, de úgy dolgozik, mint a napilapok: az olvasóért, az emberekért. És ez, azt hiszem, kielégíti Nepraktát, s engem is. Bohumil Hrabal
