Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - KRITIKA - Csanda Sándor: A Sarló mai szemmel

becsülése. A Sarló szociográfiai vándorlásaival, a pedagógiai, az építészeti, orvosiegészségügyi, irodalmi-művészeti vizsgálódásaival kapcsolatban találóan állapítja meg Dobossy, hogy ezek a „tények vizsgálatán alapuló tudományos világnézeti állás- foglalás következményeként cselekvési program kidolgozását” eredményezték. Ehhez hozzátehetjük, hogy az irodalom- és művészetpolitikában a kongresszuson már egy pro- letkultos deduktív elvet követtek (mire van szüksége a munkásmozgalomnak?), pedig a munkásmozgalomban is minden ilyen elv (amikor egy eleve meghatározott tételből befolyásolták a gyakorlatot) súlyos tévedésekhez vezetett és tudománytalannak bizonyult.

A következő tanulmány Nagyidai Ernőtől, a kötet egyetlen csehszlovákiai szerzőjétől való: A Sarló kapcsolata a cseh és a szlovák haladó mozgalmakkal. Igen sok adatot és dokumentumot idézve mutatja be, hogyan kerültek kapcsolatba a Népszövetségi Főiskolás Ligában a szlovák és cseh főiskolásokkal, a cseh Etické hnutí-val (Etikai mozgalom), a nemzetiségi kérdést kutató csehszlovák lapokkal és tudósokkal, majd a DAV- val, a Levá frontával és hasonlókkal. Nagyidai számos új tényt közölve mutatja be a Sarló cseh és szlovák kapcsolatainak kevésbé ismert részleteit. Többek közt bebizonyítja, hogy a Népszövetségi Főiskolás Liga nem is volt olyan „sóhivatal”, amilyennek Balogh vélte visszaemlékezéseiben, noha nem állt a Sarló érdeklődésének középpontjában. Nagyidai néhány idézete azonban túl terjedelmes (pl. Balogh Edgárnak egy igen terjedelmes levelét is közli), ezekből csupán a lényeget kellett volna kiragadni, mert így megbontják a tanulmánynak a témára való koncentráltságát, tömörségét.

Az azóta szintén elhunyt Jócsik Lajos A Sarló kapcsolata a magyarországi és erdélyi haladó mozgalmakkal címen értekezik. Jórészt szépirodalmi stílusban, mezőgazdasági eredetű szóképekkel tarkítva mondanivalóját. (A bevezetésben: „A kérdés tehát az, milyen volt a közös televény, s milyen termőerővel hajtotta föl és egymás felé a hármas osztatú magyar ifjúság törekvéseit, és mozgalmait... A gyenge televényt termőre fordító tavaszi permetet Ady megismerése hozta, akkor szavalják csaknem mindenütt a fiatalok először az Ady-verseket.”) A szerző a továbbiakban szinte csokorba gyűjtve ismerteti a magyarországi és erdélyi lapokban a sarlósokról megjelent cikkeket. Szlovákiába is átcsaptak az Ady-revízió hullámai: „Ne orozzuk el Berzeviczy Albertnak azt a roppant érdemét, hogy a magyar szellemi és irodalmi reakciót maga mellé sorakoztatta, és így láthatóvá tette.” Ezzel szemben szervezték Balogh Edgár, Vass László és magyarországi társaik az „ezer magyar diák” Ady-ünnepét, amelynek történetét a Hét próbából részletesebben megismerhetjük. Majd kapcsolatba kerültek a sarlósok a szegedi Bethlen Gábor Körrel, és a Bartha Miklós Társasággal (az utóbbiról újabban Tasi József írt figyelemre méltó tanulmányokat), az erdélyi Pásztortűzzel és a Sarlótól jobbra álló ifjúsági mozgalmakkal, igyekeztek rájuk is hatni. Mindezeket Jócsik találó idézetekkel is bizonyítja, s ezzel kapcsolatos Balogh Hét próbájának az az anekdotikus részlete is, hogy egyszer még József Attilát is „kioktatta” a költészet marxista értékeléséről. Jócsik a kapcsolatok közt idézi Illyés Gyulának az Elégia c. versét, melyet a költő a Sarlónak ajánlott, s megemlíti, hogy budapesti író, az Apollo szerkesztője, Gál István részt vett a_ Sarló kongresszusán, s terjesztette odahaza annak nyomtatásban kiadott vitaanyagát.

A következő tanulmányban Kovács Endre rendkívül színvonalasan értekezik A Sarló és a nemzetiségi kérdés témájáról. Véleménye több kérdésben eltér a többi szerzőétől, ezek közül a leglényegesebb az, hogy a Sarló már 1931-ben megszűnt. Ez bizonyos szempontból így is magyarázható, mert a legtöbb regös nem követte a CSKP-hoz csatlakozó vezetőket. Nyitva hagyja azonban azt a kérdést, mi lett a többiekkel, s ezzel, Kovács szempontjából: a Sarló utóéletével, a kötet más szerzője sem foglalkozik. Logikusan persze a Sarló vezető gárdájának kell igazat adnunk: az a csoport képviselte a továbbfejlődést, amely a marxizmushoz csatlakozott, mert a Sarló jobbról balra, az általános nemzeti eszméket képviselő Szent György Körtől a szocializmusig fejlődött. Akik visszatértek a horthysta Magyarországtól támogatott PMH-hoz és a jobboldali ellenzéki pártokhoz, azok nem a mozgalom törvényszerű fejlődésének irányát követték, noha a harmincas években épp ez az irányzat volt előretörőben. De a második világháború kitörésével csalódniok kellett 'azoknak is, akik a kormánypárti Magyar Újságban, a Masaryk Akadémiában vagy hasonló aktivista pozícióban folytattak tevékenységet. Az utóbbiak a reakció európai méretű előretörése idején a haladást, a demokrácia