Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: A Sarló csoport tevékenységének visszhangja egyes folyóiratokban
Jaroslava Pašiaková A SARLÓ CSOPORT TEVÉKENYSÉGÉNEK VISSZHANGJA EGYES FOLYÓIRATOKBAN Az erdélyi Korunk előkelő helyen áll a két világháború között megjelent folyóiratok sorában, amelyek jelentős szerepet játszottak nemzeteink kulturális értékeinek cseréjében. Ezúttal csupán két, ám alapvető momentumot ragadunk ki: 1. egyrészt a Sarló csoport közvetítő funkcióját; 2. másrészt a Korunk — s mindenekelőtt Gaál főszerkesztő — München után tanúsított, határozottan antifasiszta magatartását. A Korunk, amelynek 1. száma 1926 februárjában jelent meg Kolozsvárott, már fennállásának első évtizedében kialakította a maga határozott arculatát: a kor legaktuálisabb kérdéseivel kapcsolatos nézetek rugalmas, objektív és realisztikus cseréjére irányuló folyóirat profilját. Gazdag anyagának jelentős részét ezért a filozófia, a szociológia meg az irodalom és a kultúra területén folytatott — mindmáig tanulságos és ösztönző — viták képezik. Ide tartozik mindenekelőtt három parciális vita, amelyek a kö'- zép-európai problémakör (az ún. dunamedencei vita) részét képezték: 1. a parasztkérdés; 2. a középosztály-probléma; 3. a nemzetiségi kérdés szociológiai aspektusai. Mindhárom eszmecseréhez jelentős mértékben járultak hozzá a sarlósok, akik a Korunk hasábjain kaptak először lehetőséget, hogy a kö'Zép-európai nemzetek kulturális cseréjének komplex programjával a szélesebb körű magyar nyilvánosság elé lépjenek. A nemzetközi integrációra irányuló céltudatos törekvéseikre már 1929-ben elismeréssel figyelt fel Fábry Zoltán. Az ő érdeme, hogy programjuk bekerült mind az össz- magyar, mind a csehszlovákiai köztudatba. 1931-ben, a Sarló őszi kongresszusának idején Július Fučík is eljön Pozsonyba, hogy üdvözölje őket (itt tartott beszéde eléggé ismert). De kik voltak azok, akik széles alapot tudtak teremteni a véleménycseréhez és nem egyszer nézetegységre is jutottak koruk leghaladóbb cseh és szlovák kulturális tényezőivel? A pozsonyi, a brünni és a prágai egyetem magyar hallgatói, akiknek túlnyomó többsége hű maradt ifjúkori ideáljaihoz és mindmáig az aktív cseh — szlovák — magyar kulturális kapcsolatok pillérei közé tartozik (pedagógusok, tudományos dolgozók, könyvtárosok, műfordítók stb.). Egységesen első ízben a Sarló-konferencia évkönyvében léptek fel, amelyet 1932 júniusában a Korunk is recenzált. A következő egyénekről van szó: Jócsik Lajos, Horváth Ferenc, a Dobossy-fivérek, Kovács Endre — s mindenekelőtt a mozgalom ideológusa, Balogh Edgár, aki a kongresszuson olyan értelemben foglalta össze a mozgalom kiindulópontját és célját, hogy az értelmiség már kezdi megérteni az egymással élesen szemben álló nemzetek — a magyarok, a románok és a szlávok — problémáinak egyforma voltát és ezért azt kéri, hogy minden szervezőképességével bekapcsolódhassák a szóbanforgó problémák történelmi megoldásába. Ügy tűnik, már akkor osztályszempontú, forradalmi, messzeható megoldásra gondoltak, amely nem etnikai álláspontról indulna ki, hanem amely — mint azt Balogh Edgár megfogalmazta — előbb vagy utóbb a föderatív autonómiák nemzetközi integrációs rendszerére épülne. A nemzetiségi problémakör másik fontos komponense a szociális helyzet, mindenekelőtt a földművelő lakosság szociális helyzete volt. A magyar és a kárpátaljai falu
