Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Hagyományunk: a Sarló

kányölő pogány legenda hőse, akinek alakja a mítosz ködébe vész. Ez az új nemzedék érzi ugyanis a továbblépés szükségességét, a táltos lábát azonban gáncsvetően még fogja a múlt s ennek szorításából csak nehezen tud szabadulni. Amikor Balogh Edgár 1927 januárjában A Mi Lapunk hasábjain „Szent György lovag katonájaként” azt írja, hogy „harcos rajvonalra van szükség”, aligha sejti még, hogy merre vezet ez a rajvonal. Egyet azonban teljes bizonyossággal tud, le kell adniuk a sípjelet: „Jövünk!” — a többi a jövő, a holnapok dolga.

Amikor 1927 márciusában a tizenhat prágai főiskolás megújítja a két évvel korábbi alapítólevelet, akkor is csak azt tudják, új formákat kell keresniük, kapcsolatot teremteni a falusi pajtásmozgalommal, a szervezeti élet részévé kell tenni a regösjárást, megindítani az országos szavalóversenyt, stb. Tehát többet és mást csinálni, mint amit Baden-Powell liliomos cserkészei addig tettek. A regösjárás, a faluval való találkozás érleli aztán meg bennük a másként akarás igényét és parancsát.

Gombaszögi táborozásukon (1928 augusztusában) már nemcsak a magyar valóság felkutatása, feltárása mellett tesznek hitet, hanem a kisebbségi küldetés szerepének betöltése mellett is. Érzik és tudják, hogy a kisebbségi kiszolgáltatottság ellen hatásosan csak úgy küzdhetnek, ha vállalják az elnyomottakért vívott harcot is. Tehát: az egy hazában élő népek gondjait, s velük a dunatáji népek közös gondját és az együttélés sorskérdéseit. Rádöbbennek arra az igazságra, hogy a kis népeknek élni és fennmaradni csak úgy lehet, ha összefognak, ha megismerik egymást. Ha hidak épülnek népek és kultúrák között, s közösen keresik a közeledést, vívják a harcot a közös célokért. Második korszakuk kezdetén, Gombaszögön tesznek a fiatalok hitet a Győry Dezső megfogalmazta (A Mi Lapunk hasábjain egy évvel korábban megjelent] Kisebbségi Géniusz mellett: „Szeressétek az elnyomottakat, tegyetek úgy, ahogy akarjátok, hogy veletek is tegyenek. Legyetek ti minden testi és lelki kifosztás legerősebb ellenségei, a legszélesebb emberi szolidaritás, a legszebb humanitás, legbátrabb becsület.”

Az új korszak előszele azonban már 1927 végén és a következő év elején érződik. Az új nemzeti tudat kialakítása ugyanis együtt jár a nép megismerésével, s a nemzet gondjainak megértésével. 1928 januárjában A Mi Lapunk hasábjain Balogh Edgár így írt erről: „Mint minden történelmi hivatású új nemzedéknek, úgy nekünk kisebbségi magyar fiataloknak is ki kellett alakítanunk a magunk új nemzeti öntudatát. Az időben rejlő csodálatos elrendeltetés ^ivitt- (minket a falura.” Ebben az „elrendeltetésben” a fő ösztönzést számukra Móricz Zsigmond Gyalogolni ;ő című írása adta. Ezt sugallta azonban a másik eszménykép, Szabó Dezső is. „Merüljetek vissza a magyar faluba — írta nekik 1928 júniusában — mint egy megtisztító, erőt adó ősi forrásba, hogy új értelmű új igék fakadjanak a magyar ajkakon.”

A gombaszögi táborozás részvevőinek — mintegy félszáz egyetemista, középiskolás és munkásfiatal — találkozója végképp megérlelte bennük az elhatározást: a jövő szövetségeseivé válnak. Ügy érezték, a regösdiák „vándorapostola” Csokonainak, Petőfinek, Erdélyi Jánosnak egyaránt. „Kisebbségi sorsban karó nélkül még csak elélnénk — írta említett cikkében Kessler Balogh Edgár —, de ha elszakadtunk a természetes magyar népi gyö'kerektől, akkor már csak látszólag élünk és hamarosan végünk.” Keresik a közösség alkotó szeretetét s ennek jeleként új szimbólum — a sarló — került a liliomos cserkészzászlóra... Egyszeriben úgy érzik, „a kisebbségi sorsú csehszlovákiai magyar ifjúság kigyöngyözte magából az angol eredetű cserkészmozgalom sajátos magyar meg- teljesülését.” Pedig ekkor még csak az út felénél tartottak. A paraszti erőt jelképező sarlótól el kellett jutniuk a sarló és kalapács szimbólumáig, a munkásmozgalomig. Prága, Brünn, Pozsony, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat, Beregszász fiataljainak küldöttei kétségtelenül új törekvéseket vittek a kisebbségi ifjúsági mozgalomba, az osztályharc frontjait ekkor azonban még nem látják, s a tábortűznél proklamált sarlós mozgalomnak is még sok olyan szövetségese van, akiktől később meg kell válniuk. Röplapjuk, a Vetés egyes számai egyébként beszédesen bizonyítják a fejlődés, az átalakulás tényét. Ahhoz azonban, hogy a szimbólumcsere ne kellékcserét jelentsen csupán, a harci program következetes vállalására is szükség volt.

A Balogh Edgár álmodta és szervezte gombaszögi fordulat, programjával, célkitűzéseivel kétségtelenül „új minőséget” jelentett. A Sarló-mozgalom programját a rohamosan változó élet azonban csakhamar kikezdte, mássá gyúrta, hisz a népnyomor és a kapitalista rend szülte kiszolgáltatottság ellen nem lehetett csupán szociológiai esz