Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - Gyurcsó István: Tükördarabok, Csoda (versek)
A csend nem szikrázik. Nem szikrázik a csend. Az éjféli órák csöndje fekete csillagokkal terhes: de ki látja a fekete csillagot? Ki tudja, a hangyák mikor énekelnek? Mivel mérhető az elefánt türelme? A kövek szótlanul ülnek a porban. A szuperszonikus bombázók fölrepültek — (Gyakorlati berepülés) A csalogány elhallgatott, a harmat lehullt a rozmaringlevélről, elmenekültek a felhők s a békák lenyelték a kuruttyolást. Az előző háborúk ismeretlen hősei megfordultak sírjaikban: a csönd üvegpálcikái hangos csörömpöléssel széttöredeztek — Csak az orvos és az anya hallotta az újszülött hangját. Leginkább a levegő hasonlít a szabadsághoz, nélküle nincs élet a földön. Harmat és fűszál vár a szélre. Szeles napokon erősebbek vagyunk. Leszoktam már a nevetésről, de nem tanultam meg sírni. Most a kövek tanítanak az egyszerű tagolt beszédre, a kövek, ahogy ülnek a patakban, a patak partján a homokban és társalognak a vízzel, a széllel. Egy béka két napig ült a patak kövén. Jó volna érteni a varjak károgását.
