Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - NAPLÓ - Móser Zoltán: Táj — képek

mint valami felforditott kocsi rúdja.

Mögötte az Alvég meg a falu rétje, s kész az egész falu, nincs tán egy marék se.”

Aztán tűnnek a tájak, a képek. (Bár tudom, hogy a könyv szerint visszafele haladunk az időben!) Keresek, várok, de hiába. Csak szélesen felkent színek jönnek — sárga, lila, kék, zöld, piros —, aztán bűnök és szégyenfoltok tűnnek elő, meg kérdések:

„S hol az édes táj?

Hol a gyermekkor, anya-álmod?”

Kérded, s Veled kérdem én is, hol vari, Árpád, hol van?!

Kint újra esik, hull a hó. A táj csupa sóhaj, csupa remény. Látod, én is „kiizzadtam” a végén egy képet. Ezt küldöm cserébe, szeretettel, a tieidért.

Mány, 1981. 111. 3.

u. i. Átnéztem újra a fentieket és gyors leltárt készítek: képek — régiek és modernek —, fotók, miniatűrök, triptichonok, grafikák, szén- és krétarajzok, kaligram- mák, tájképek, csataképek, csendéletek — ezt mutatja a „leltár”. Ez volna hát a GENEZIS? Ez volnál Te, ez a „képíró” mester? Lehet. Pontosabban: ez is Te vagy.

Csók, olaj, 1979