Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - NAPLÓ - Móser Zoltán: Táj — képek
LEVÉL ÉS MEGKÉSETT VALLOMÁS — TŐZSÉR ÁRPÁDNAK Kedves Árpád! A múlt héten Pozsonyban voltam. Akkor reggel Galántáról Indultam: mivel még arra sohasem jártam, nem nagyon tudtam, hogy hol is vagyok, merre, s azt sem, hogy melyik részén érem el a várost. Ahogy közeledtem, ahogy nőtt a forgalom, úgy váltam én egyre bizonytalanabbá. Igaz, folyton jobbra tekintettem a televíziótoronyra, mint egyetlen biztos pontra, amely mindehonnan jól látható: az majd megmutatja, merre is vagyok! Az is igaz, voltak mindenféle táblák, s azokon feliratok: Bécs meg Budapest, de én nem oda, hanem a belvárosba, a Diéta utcájába igyekeztem. Aztán egyszer erős zúgással egy repülő szállt el fölöttem: épp landolt. Tehát itt a repülőtér. Ha itt van, akkor most már sejtem, hogy merre is járok, hiszen itt, errefelé laktok Ti is. Látod, így jutottál eszembe a múlt héten, repülő- és autózúgásban. Most pedig a csönd sodort ismét feléd, s ez egy régi Ígéretemet juttatta eszembe: hogy leírom egyszer, amit a Genezis című válogatásodról gondolok, ami eszembe jut a verseidről. Nem kritikát ígértem, hanem vallomást, önmagam vallatását — soraid, verseid „feltérképezését”. Most, hogy itthon betegen fekszem, újra eszembe jutottál. Napok óta semmit nem csináltam: szedem a gyógyszert, Iszom a teát, mérem a lázat, bóbiskolok — s minden szörnyűt összeálmodom — közben hol ezt szedem le a polcról, hol azt; most ez volna jó, de egy perc múlva már mást szeretnék. Ez a beteges nyugtalanság vétette újra kezembe könyvedet. Az előbb még az Alföldet olvastam, aztán a januári Kortársat vettem kézbe, amelyik a végén nyílott: épp Csűrös Miklósnak a könyvedről írt ismertetésénél. De raktam is le, nyúltam fel a könyvedért, ami szintén a végén nyílott, ahol mindenféle ceruzabejegyzést találtam, tavalyról: tükör/tükrök — színek — képek — iniciálék — fejjel lefelé. Vajon mit jelentenek?! — tűnődtem el magamban, de semmire nem emlékeztem. Pedig akkor bizonyára tudtam, s ezekről akartam írni, amikor először beszélgettünk. De hát nem baj, ha nem emlékszem, hiszen van időm, így legalább újra átnézem az egészet. Rövid olvasás után néhány bejegyzés emléke aztán előjött. Ezek közül is az egyikre rögtön „rácsaptam”, s írtam máris le a címnek valót: kép, képek — táj — képek: Képek, kerettel. Aztán egymás után jöttek elő a bizonyságtevő sorok, versek. De könnyű volt a keresés, mert a könyv első ciklusa, a Vetítés csupa rajz, festmény, filmkocka: mindmegannyi tájkép, grafika; hol eleven, hol megmerevített, felnagyított kép, jelenet. De ezt juttatta eszembe Károlyi Amy verses naplója is, talán a címet is tőle vettem: „Kép kerettel: két alak bandukol és visz- szafordul, ahogy a képkeretig ér.” Ez vezetett akkor tovább a Te képeid, írott soraid felé, s eszembe juttatta szép vallomásodat, esszéd, a GÖMÖRORSZÁG kezdő sorait: TÄJ — KÉPEK Móser Zoltán