Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - Poór József: Citrom Sári különös feltámadása
— Elégedett az ellátással, a mennybéli viszonyokkal? — kezdte faggatni az állatot egy következő főméltóság. Mielőtt Citrom Sári megszólalhatott volna, egy alacsonyabb, tar fejű hivatalnok pattant fel a székből.-imm--------A lóvá változott Kalitkás Géza békésen cammogott az emelkedő dűlőúton, s mélyeket szippantott a föld erős szagával telítődött levegőből. A különös, eddig sosem érzékelt illatok bódító ereje egész sor ingert váltott ki emberi tudatában, állati szervezetében. Fél szeme pillantása a harmatos, kövér füvet simogatta, másik fél szeme tükrében az égalja lángoló szalagja csillant. Egy távoli emberi sző hallatára kifordult szájából a jő kövér fű, bőrét különös bizsergés csiklandozta, patái alatt perzselt a föld. Kalitkás Géza sebes vágtába kezdett. „Citrom Sári — harsogta a tar fejű hivatalnok —, született Szalag Sári, csallóközi, két hete került az állatok paradicsomába. Fiziológiai és lélektani elemzése elkészült. Egészségi állapota és gondolkodása kitűnő. Ösztönei mélyen gyökerezőek, sértetlenek. Feltűnően erős benne a ragaszkodás érzése, ami valószínűleg nehéz gyermekéveiben elszenvedett sérelmek okozta lelkibántalmak reakciója.” — Különleges kívánsága — nézett szeretettel a hivatalnok a lóra — egy öreg kocsma felépíttetése. Ha a kanca a fentebb említett épület előtt álldogálhat, földi életének kellemesebb pillanatait éli újra, szíve forró emlékektől duzzad. Az öreg kocsma — Citrom Sári paradicsomba való felvétele napján — felépült: csallóközi mintára. A kocsmából kiszűrődő zajt a pokolra ítélt kocsmázók szolgáltatják: hangfelvétel. További különleges szolgáltatás: naponta két deci rumot kap és egy használt, kopott szekeret. Megissza a rumot, aztán szétrúgja a szekeret. A beszámoló véget ért. Citrom Sári felnyihogott: — Ez mind így van! Viszont követelem, hogy tekintettel becsületes, dolgos, nehéz földi életemre, emeljék fel a napi fejadagomat négy deci rumra, a szekerek számát pedig kettőre. A szekerek meg szilfából legyenek. A főméltóságok jóváhagyták a ló kérését. Ugyanakkor egy jelenlevő fölszólalt, hogy az emberek paradicsomába is be kellene vezetni a különleges szolgáltatásokat. A megjegyzés sem a bírák, sem a hallgatóság soraiban nem váltott ki érdemleges érdeklődést. A főbírák egyike fordított a tárgyalás menetén: — Kalitkás Géza — szólt keményen az igazsághozó — három hete került a paradicsomba. Azóta tizennégy alkalommal kísérelt meg éjszakai csendháborítást. Sikerrel! Továbbá: megvert két angyalt, kettőt pedig bűnre csábított, s két hordó misebort „nyert” tőlük. Ennyit a bűnlajstromáról. De valaki mégiscsak felelős Kalitkás Géza paradicsom- ba-juttatásáért...! A jegyzőkönyvből, a földi megfigyelők rovatából: Kalitkás Géza csendesen halt meg. Felesége csendesen elsiratta. Citrom Sári minden napnak a tizennyolcadik órájában kitört az istállóból, s a falu kocsmájáig száguldott. Itt, gazdáját várva, keservesen nyihogott. Kalitkás Gézáné megvált a sárga paripától: mérsékelt áron eladta Oláh Dezső vándorcigánynak. Az asszony vállain egyébként is sok volt a teher, nem hogy még a ló gondozásával és eltartásával is törődött volna. Citrom Sári megbékélt sorsával, de szokásához híven — ez már az ösztöneiben volt — minden este elnyargalt a kocsmához, hogy találkozzék jő gazdájával s szükség esetén hazahozza az öreg Kalitkást. A feljegyzés következő sorai elmosódtak, s utána már csak ennyi állt: „Citrom Sári tehát két héttel Kalitkás Géza halála után szintén távozott az élők sorából, s így ismét rálelhet szeretett gazdájára.” — Szép — fűzte hozzá "a legfőbb bíró. — Melyik nap tárgyalták Kalitkás Géza esetét?! — A rendkívüli esetek között, Citrom Sári földi pályafutásának befejezése napján. A személyi kártyájára a következő megjegyzést Írták: Ki az állatot felebarátjaként
