Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - Dobos László: Vigasz
A női test meztelensége százféle alakban, a helyzetek valóságos tobzódása, a képek hátoldalán rövidke megjegyzések ... — Valami egészséges erotika van benne, érted? Nem takarja, ami szép rajta. A spártai nők lehettek ilyen nyíltak, ez a jó illatú testiség, nincsenek gátlásai, egyszerűen azt teszi, ami számára jó érzés. A magunk idejében azt mondták volna rá, hedonista, de nem az, inkább sejti és keresi a szépet, érted, olyan egészséges romlottság, ami egyszerre jó is, szép is: más ez, mint a magunk nemzedékének leányai voltak ... Közvetlenebb, melegebb; mi túl sokat lelkiztünk, végiggyalogoltunk egy erdőséget, míg megölelhettünk egy lányt. A meghódításnak lerövidültek a távolságai. Mi szavaltunk a szerelemről, ő első perctől éli a szerelmet. Akarata van, érted? A szállodai szoba ma egyenlő egy folyóparti tisztással, az ő teste behelyettesíti a természetet vagy még pontosabban, egyenlő azzal... A mai lányoknak más az odaadása, másként adnak, érted? ... Hol lehet ezt megtanulni, hol tanítják ezt, nem gondolkodtál még ezen? ... Mitől van az, hogy a tőled húsz évvel fiatalabb lányok jobban értik vágyaidat, mint a veled egykorúnk?... A mi forradalmi romanticizmusunk most találkozhat a nagy realizmussal, te, egy ilyen lány óriási tud lenni, az életről annyit tudhat, mint valaha egy szellemóriás. Kitölt egy rokkantságot, kitágítja az életet, alapjában alig ismer, mégis tudja, mit akarok, és nincs benne séma, egyedül talál ki mindent. .. Magasan repültünk, de a képzelet még magasabbra kívánkozott, ahol elérhető minden elérhetetlenség, ott jártunk most, ahová minden vágy kívánkozik, a beteljesülés kék térségében: ahol az elérhetetlen ember érinti az eget... — És tiszta, érted, átlátni rajta; kristálytiszta víz. Ehhez képest mi alakoskodó szentek voltunk, alig volt köztünk ember, akinek ne lett volna másik arca is, olyan, amit magának is alig mert megmutatni... Ezek színes felvételek, a mellek így plasztikusab- ban kijönnek, látod, az egyik kisebb mint a másik, a bal mell halványabb, ez is csoda, egyforma és mégis... Minden porcikáját fényképeztem már és ő mondja a helyzeteket, mit, hogyan. Tudja... Itt labdázik, látni akarta, ahogy lábai megnyúlnak, érted, nem a nyugalmi állapotot, hanem ahogy kifeszül a test... — Furcsa ez a meztelen labdázás, kicsit perverz, nem? — No, nem a világnak, csak kettesben, ő játszott, én meg kattogtattam... Itt pedig ráfeküdt a víz tetejére, teleszívta magát levegővel, gyönyörű lebegés... Ez a nyugalom, a látszólagos nyugalom. A fűben ül, s egyik lábát felhúzza: a mélázó combok... ezt írtam a kép hátuljára. — Izgatottak a szemüveges szavai, újraéli a látványt, most úgy tetszik, egyedül csak ő beszél a felhők felett, hangja elüt a motorok egyenletes zúgásától. Ez a lázas beszéd a földön maradt emberiség kapaszkodása, mindenkié, aki magasabbra szeretne jutni.. . Egy pillanatra az az érzésem, hogy átköltöztünk a női test belsejébe és most ott utazunk, onnan nézünk kíváncsian. — A cseh nők kissé moletiek, de ő nem. Nem túlságosan magas, hosszú dereka van és én mindig erre vágytam, hosszú combok és hosszított derék. Ezek a szép járású nők. Kérlek, igazán ne vedd hóbortos áradozásnak, de ennek a lánynak harangozik a feneke... Nem vagyok költő, én csak a hangszerekhez hasonlíthatom... Szerkesztő korában a szemüveges fontosnak tartotta az életrajzot, a megírt életrajzot; a szerkesztőségben kéjes örömmel olvasta mindenkiét. Turkált a részletekben, szá- monkért, kevés, kevés, elhallgatod, átléped az életed, letagadod napjaidat... Ezek a képek is egy soha el nem gondolt élet folytatásai... — De nemcsak a test, ne gondold, ha együtt vagyunk folyton szól a zene, akkor is ha alszunk, ő azt mondja, neki a sejtjeiben van a muzsika. Csináltunk egy tervet, bebarangoljuk egész Csehországot, sátorozni fogunk, hálózsákban aludni, ez van programon, ha megerősödöm ... Elsápad hirtelen, veríték tör homlokára, szájába csúsztat valami pirulát. — Rosszul vagy? — Elmúlik, szokott így lenni, ismerem... Engem a jövő izgalomba hoz, ami volt, az már nem érdekes, az ismeretlen, az számomra mindig a nagyobb izgalom... Félek, legalább kis része valósulhatna meg annak, amit szeretnék, amiről ábrándozom, néha elragadtatom magam, tudom... Én már a második életemet élem, érted? S e második élet ereje már nem az én testemből nő, ez a lány teszi hozzám, ezért fontos a számomra. Szerencséd van, te ezt még nem ismered, te még az első zónát éled, az infarktus az 490
