Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Szemelvények Az Út-ból

fizetési meghagyás, tizenöt nap letelt. Horváth János nem fizetett, ezért kellett Duna- szerdahelyről kijönni teherautóval látogatóba a végrehajtónak a csendőrökkel és két napszámossal együtt. Vitték is, mi található volt. Horváth Jánosnak családjával együtt végig kellett nézni a pusztítást, a nagytakarítást.

Elmondja: „Most már két út van, vagy leszámolni az élettel, mert a családban béke nincs, vagy öreg, munkaképtelen létemrre koldulni menni. Kaptam földet, de nem volt köszönet benne. Szegényebb vagyok mint voltam. Tanulhatnak ilyen esetekből Szlo- venszkó dolgozó parasztjai, hogy csalta lépre a köztársasági című földművespárt a földet igénylő népet.”

Nem használ állami szubvenció, kirabol a hitel, becsap a földbirtokreform. A mai világban nincs számunkra segítség. Ott van tehát a helyünk a földmunkások és az ipari munkások mellett a kommunista pártban. Harcolnunk kell tömegeink erejével a szegényparasztság mindennapi kenyerréért, kedvező községi politikáért, munkanélkülisegélyért, betegségsegélyezésért, s mindezekben a napi harcokban is a fő célért: a munkások és a parasztok uralmáért.

Saját sorsommal és társaimmal, valamint érintkezésem után írom saját kezemmel.

Buzgó Kálmán fuvaros

Az Ot, 1932. 3. szám (7. oldal)

BALOGH EDGAR

Diószeg — Tardoskedd

Háromnegyed óra személyvonaton. A két község között történt valami. A diószegiek sztrájkoltak. A tardoskeddiek megtörték a sztrájkot. Egyik község proletárrobotosai sem értek el gazdasági eredrményt. Mindkét község proletariátusa tovább szenvedi a téli nyomort. De Diószegen biztató jelei ütköztek ki a további harcnak. Győzelmes harcnak, mert a diószegi elvtársak remélnek. A tardoskeddiek nem remélnek semmit. Sírnak és átkozódnak. Egy tardoskeddi munkásba belelőtt a megsüvegelt mérnök úr. A hátán ment be a golyó. A nagyszombati kórházba került. A tardoskeddi Juhász Ferenc utcán kétségbe vannak esve a kubikosok. Két község munkásai emlegetik a tavaszi szükségmunkálatokat. Mindkét község proletárjai rajtavesztettek a munkaadó kormány jótékonyságán. Egymással játszották ki őket. Diószegen azonban harci tűz emberekben^ Tardoskedden a kilátástalanság sötét lélekmardosása.

Az Ot munkacsoportja küldött ki Mátyusföldre, hogy megkeressem a megsebesült tardoskeddi munkást, és hírt hozzak a falusi proletariátus első tavaszi megmozdulásáról. Csak annyit tudtam, hogy Diószegen többször is sztrájk volt a patakszabályozási munkálatoknál, s hogy vagy itt, vagy Németgurab községben pisztolyt fogott a mérnök a munkásokra, amikor visszatartott bérüket követelték. Több lövés is esett, egy munkás súlyosan is megsebesült, tardoskeddi ember. A mérnököt megverték, és kórházba került. Mondom, csak annyit tudtam, de hamarosan felnyílt előttem a vidék őszintesége, vonaton, országúton, vendéglőben, váróteremben, parasztszobában és munkásviskóban ömlött, ömlött a szó, józan forradalmárok, és bizonytalan lázongok, egyáltalában a lakosság közvetlen bizalmassága. Pozsonyból kimenni vidékre, olyan különös út ez, mintha tűzvonalba kerülne az ember. Mindenütt az elnyomás és a harc olyan nyílt, olyan leplezetlen erői ütköznek meg, hogy nem létezik már a városi ember szomjas várása, az elmaradt vidék kíváncsi érdeklődése a világ és eseményei iránt.

Térdig sárban folyik a munka a patak árkában, nem adják ki a bért, sztrájk tör ki, csendőrök hoznak sztrájktörőket, a mérnök lő, vér, kórház, tiltakoztunk a pasekai sortűzkor is, szakszervezeti kérdések, nyomor és harc, szavalókórus és káromkodás, ifjúmunkások, földmunkások harci kiképzése, ez úgy elfoglalja az embereket, úgy meg