Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Szemelvények Az Út-ból
a temetetlenek vállunkat zúzzák a megnőtt aranyhegyek gyomrunkat az ellopott kenyerek a valóság őrületet dübörög bennünk: kezek! lábak! szemek! bennünk zúgnak a sírok: nem téphetik ki belőlünk AZ ÍTÉLETET! MORVAY GYULA Magamig ért a sor Bennem már végét járja a zsoltáros élet, Magam vagyok a csúcsos harag, bosszúállás, Nagy sor volt ez, végefogyhatatlan dulakodás, ez vagyok én is, idáig várt úrdógás zsellérivadék. Mert éhes zsellérőseim fájását érzem, sorsunk is: repesztett szakadék urak kertalja tövében. Megkeresem kevéskenyerű apáimat, jönnek is sokszor, nem ijesztenek, nézem kaszáikat, hajnalon gyalogoló inaikat. Sor végéről kérdezek előre, és rőzsefüstbe, bablé szegénységébe fullad sorsunk menekvő arca, Itt állok zsoltár nélkül. Kevés nekem, nagyon kevés rosszlajbijú apáim csepp falatja. Magamig ért a sor, bennem már felszállt a szó, és most új kapitólát írok apáim-járta széles tallókra, bennem csak kaszátok hegyére tűzött úr utálása ég zuhogva, bennem fulladt utcáitok szava forró sikoltássá reped: Elég volt! évszázadok dohát, kínját nyalábolom össze, gyertek, hajnali gyalogolok, sor végéről kurjantlak munkába, minden, minden zsellérhalottat utcákra teregetünk jászós koporsóba, mert jászós volt az élet is, most fizetni! Nagy kommenciót, elmaradt jussot ütünk ki, urak, belőletek! Magamig ért a sor. De itt már felkéredzkedik a bér! Pénzes jóllakottak! Mindenért! Mindenért fizetni! Az Űt, 1932. 2. szám Az Üt, 1931. 5. szám.
