Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Pukkai László: Nemeskosűt 1931—1981
kihúzza a kardját, és leütötte Majort. Azt hittem, amikor eldördült a lövés, hogy csak a levegőbe lőttek, oda is futottam Zsabka Sanyihoz, hogy megfordítsam, mert hátulról kapta a golyót, akkor láttam, hogy hatott. Többre nem emlékszem, mert engem is leütöttek; arra eszméltem, hogy arcomon folyik a vér... Nekem kellett megmondanom Gyevát Jani szüleinek, hogy a fiuk meghalt. Először Laci bácsinak azt mondtam, hogy baj van, Jani megsebesült, csak a Jónás átjárónál mertem bevallani a halált.” Takács János, Horváth Zénó, Weintráger Ignác, tehát a résztvevők Major leütésére egyformán emlékeznek, a részleteket azonban elmosta vagy megszépítette az idő, ezért nem is törekszünk a visszaemlékezések összehasonlítására. A pünkösdhétfőt követő napokban Vízkeleten, Hegyen, Diószegen, Hidaskürtön, Feketenyéken és természetesen Kosúton ostromállapot volt. Hallatlan terror. A három halott temetése is nagyon szerényen, csendőri felügyelet mellett történt. Gyevát szüleinek azt sem engedték meg, hogy fiukat hazavigyék, a diószegi temetőbe. A már idézett Balogh Edgár írta: „A nemeskosúti véres pünkösd hírére azok a föld- birtokosok is megadták a 13 korona napszámot, akiknél tulajdonképpen nem is volt sztrájk. Ez az eset jól mutatja, hogy a földbirtokosokoknak nem esik különösebben nehezükre a bérek emelése, mert tulajdonképpen saját számításaikon alul veszik a munkanélküliség következtében elértéktelenedett munkaerőt.” (Az idézett könyv 72. oldalán]. De akkor miért volt szükségük munkásvérre? IV. A kosúti események kapcsán nagyon sok embert letartóztattak. A letartóztatottak között volt Major István és a sellyei Hucskó Cecília, s nagyon sok egyszerű agrárproletár is. 1931. június 2-án került sor a képviselőház ülésére, amelyen Slávik belügyminiszter és dr. Meissner igazságügyminiszter javaslatára, a burzsoá képviselők igenlő magatartása mellett, Major Istvánt megfosztották mentelmi jogától, hogy minél hamarabb megkezdődhessék ellene a már előre elkészített bűnvádi eljárás. A Major-pör június 30-án kezdődött a bratislavai kerületi bíróságon, s tizennégy napig tartott. A vádat Bofický ügyész képviselte. „A vád nem kevesebbet akart bebizonyítani, mint hogy Kosútról indult volna a forradalom”, írta Fábry Zoltán a már említett Major- pörben, Az Ot hasábjain. A dr. Adámek, dr. Poliak, dr. Babos „triumvirátus” nyolc hónapi börtönre és 2000 Kč pénzbírságra ítélte Majort, dr. Clementis és dr. Weischerz minden igyekezete ellenére. A legfelsőbb bíróság december 17-én tesz pontot a fellebbezések végére. Eredmény: 16 hónap börtön, 2000 Kč pénzbírság, ötévi hivatalvesztés, s Major három évig nem gyakorolhatott politikai jogokat, tehát képviselő sem lehetett. Fodor vizsgálóbíró — dr. Török járási orvos segítségével — még azt is bebizonyította, hogy a lövöldözés jogos volt, hiszen a tömeg megtámadta a csendőröket, s heten súlyosan megsebesültek. Persze, kedden már öten szolgálatban voltak közülük, ketten pedig szerdán léptek szolgálatba. Ismeretlen előttünk Souček törzskapitány, Jánošík főhadnagy és Kriva csendőr sorsa — a szemtanúk szerint ezek ketten ütötték-verték Major Istvánt —, de Joachimstaller és Skrivanec csendőrökről, valamint a Thurzót leszúró Macák csendőrőrmesterről sincsenek további értesüléseink, de nem is nagyon érdekelnek bennünket, bár azt mondja a fáma, hogy miután más járásokba helyezték át őket, jutalmuk, előléptetésük sem maradt el. Major István, mielőtt bevonult a lipótvári börtönbe, az utolsó szó jogán a következőket mondotta a bíróságon: „Igen, élhetnénk mi is kényelmes, nyugodt életet, hiszen nekünk is van feleségünk, gyermekeink, akiket szeretünk, de van még egy nagyobb családunk is: a szegény dolgozók osztálya, akikért otthagytunk minden családi boldogságot, akikért büszkén tűrjük el a csendőrök puskaütéseit, és akiket nem hagyhatunk el, még ha uszítanak is ellenünk, még ha piszkolnak és besároznak is .. V. A kosúti vérvörös pünkösdnek óriási visszhangja volt az egész világon; a sokak által hirdetett és dicsőített masaryki demokrácia levitézlett, arcul csapta önmagát. A tiltakozó táviratok, petíciók ezrei tornyosultak az igazságügyminiszter asztalán.
