Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - LÁTÓHATÁR - František Lipka: A hasonmás, Biográfia (versek)
beszedte önmagát mint a gyógyszert reggel délben este kurta mulatságokban igyekezett felejteni önmagát s aztán megint a semmiből megteremtette a világot s te a dezoxiribonukleinsavak valahonnan mélyen a húsból feltörő hangját hallgatod sík szavannákon rohan át testvéred a homo sapiens a metaforáktól megtisztított levegő szennyeződésében gázol s dárdájával megcélozza a nap legközepét ó milyen közel van a homokszemcséhez a mikroszkóp ismét végignézel magadon és semmit sem értesz anatómia fiziológia pszichológia egyre sűrűbb a sűrűség elhagyjuk a labirintust elhagyjuk Krétát a tenger nonstop nyitva van mint a szülőszobák könnyű szellő feszíti a vitorlákat benső vizeinken hajózva a horizont eltűnik előlünk miként az út a meg nem teremtettben s te szüntelenül a kis állomáson álldogálsz a huzatos tenger partján sikamlós légáramok kellős közepén a szavakat belehajtod a szélbe mind vadabb dzsesszritmusban pörögnek a szélmalmok szárnyai s grafomániás kollégáid eközben egyre csak írnak burjánzik az irodalom a penész minden intimitást benő ám te nem adod fel hiszel a madárszárnyakon röppenő grammatikában s legyőzőtten is énekelsz elmerülve a tenger fenekén hangod a halak hangja mozdulatokkal és érintésekkel tolod ki a szó terének határait' de meglehet hogy csak tüzet nyelsz életbiztosítás nélkül a cirkusz porondján Tóth László fordításai
