Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Reisel: Halhatatlan álom, Ez már nem álom, Álom a harangszóról, A halott katona, Rózsa, Csillagtalan ég, Replikák (versek)
VLADIMÍR REISEL Halhatatlan álom El nem fedem a szememet, s így is látom a meglékelt hajót rég elsüllyedt szerelmemet. A csevegésre hallgatás zuhant. A mosoly csupa jég, könnyű porszemek ringatóznak, fölkapja őket könnyű szél. Lelőtt sasunk, a szerelem már elföldelve rég. De ő, a vérző álom, él. A szürkületben ég. Kicsit négy felé szakadtam, mert ilyen az ember néha. Sokmedrű folyó zúg alattam s az élő habok hordaléka. Rossz vagyok kissé s áttetsző olykor, kissé egyedül s folyton emberek közt, félig tajtékzó szélvihar von, félig rejtett sarokban ülök. Vak vagyok félig, kicsit éleslátó, gyémánt vagyok félig, kicsit szürke por, látok is, félve botorkálok, őserdők sűrűjén fulladozom. Vének ránca rajtam s gyermeki mosoly, koldusbotom van és ékes palotám, meztelen járok, bíbor a ruhám. De izzik fölöttem lángos csillagom. Ez már nem álom
