Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - Keszeli Ferenc: Képregény

s.

Hősünket tehát Kanóc Bálintnak hívják.

6.

Ő az, aki a cselekmény jelen idejében, történetünk gyanítható főhőseként ücsörög a Bron- toszaurusz márkájú szuperkamion mellett. Nézi a pattogó rőzselángokat és emlékezik. Hosszú időik óta példátlan inger lépett működésbe az agyában: mint aki vetítővásznon látja, úgy pergeti vissza az emlékezete annalk a forgatási napnak az eseményeit.

Ez korántsem jelentéktelen tényező, hiszen az emlékezés mechanizmusát Kanóc Bálint agyában, a terápiás időszak alatt még az sem tudta beindítani, hogy számos alkalommal volt módja végignézni az egyik segédoperatőr szemfülességének köszönhetően létrejött filmtekercset, amely balesetének minden részletét dokumentumértókű hitelességgel rögzítette. De hiába őrizték a filmkockák Kanóc Bálint lezuhanásának hamisíthatatlan eseményét és hiába ült orvosainak és kollégáinak társaságában Kanóc Bálint oly sokszor a vetítővászon elé — nem emlékezett. És íme: itt, az öreg diófák alatt, hosszú idők múltán egyszer csak beindult a kép.

Lehet, hogy az egésznek rémségesen egyszerű magyarázata van?

Lehet, hogy hősünk előbbi „szárnyalása” lenne a jelenség magyarázata? Nevezetesen az, hogy Kanóc lerepült a kamionról?

A szerző úgy gondolja, hogy ez a mélységesen egyszerű „tudományos” magyarázat messze túlszárnyalja saját szellemi képességeit, ezért minden olvasói gyanúiból, minden gondolattársítás megsejtőjének szerepéből ezúton vonja ki saját személyét.

Kanóc Bálint tehát hajdani pszichoanalátikusára, doktor Szauruszra gondol a rőzse- lángnál, de elkerülhetetlenül gondol ugyanakkor a kamion márkájára, a kettő különös összecsengésére, valamint arra a tényre, hogy az egyiknek páciense, a másiknap pedig utasa lett. Vannak-e vajon ilyen véletlenek? Hogy amíg az orvos keze alá egy zuhanórepülést követően jutott, addig a kamionnal egy emelkedő, majd süllyedő irányú, ívelő szárnyalást megelőzően került kapcsolatba. Hogy amíg az első esetben ripityára mentek szét a csontjai, addig most kutyabaja sem történt. Sőt! És így tovább. Az érthetetlen összefüggések és analógiák csak úgy sorjáznak benne. Az egyik a másik után jön elő, mialatt a svédek hangoskodva főzik az egzotikus körülmények között készülő vacsorát. Továbbá saját szerencsétlen családnevére gondol, melynek jelentése a magyar nyelvterületeken kétségtelenül hordoz magában némi pikantériát. Mert tulajdonképpen érthető is, hogy az emberek a „vadóc”, a „bohóc” szavaink etimológiájának mintájára sok minden másra is gondolnak e név hallatán, csupán arra a geneológiai tényre nincsenek tekintettel, miszerint hősünk tisztes ősei Korvin Mátyás szellemi fényűzésének voltak hűséges szolgálói, lévén ők a király fényűző udvarának gyertyaöntő mesterei. Őket pedig Mátyás, jó királyunk, Milánó hercegéneik titkos ajánló soraival egyenesen Ferraráből importálta a Kárpát-medence akkori központjába. (Lásd: Galeotto Marzio: „De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae ad ducem Johannem, ieus filium liber” című művét. Ed. Ladislaus Juhász. Lipsiae. Teubner, 1934. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum.)

Neves kutatók tudni vélik, hogy jó királyunk ezzel nemcsak híres bibliotékájának és pompás termeinek luxusát igyekezett emelni sok-sok luxnyi fénnyel; hogy nem véletlenül, de szándéka szerint is így kedvezett az udvar parlagon heverő höilgyállományának, akik a király előtt addig addig méltatták a jeles gyertyaöntő Kanóc-nemzetség férfitagjainak érdemeit, míg el nem érték, hogy azok nemesi címet és kiváltságokat kapjanak.

Ezért történik meg évszázadokkal később a jó ősök halála után az az igazán elnézhető csalás, hogy Kanóc Bálint a rőzsetűz lángjainál ném a saját nevén mutatkozik be mezei vendéglátóinak. A kamionosok között van egy Csallóközaranyosról Malmö'be szakadt hazánkfia, aki — bár parlagian — de még beszéli Kanóc Bálint magyar anyanyelvét, aki nemcsak az élcelődést akarja ily módon elkerülni, de inkognitóját megtartandó is arra kényszerül, hogy más néven vegyen részt ama mezei vacsorán.

Az okok érthetőek, illetve teljes mértékben csak a későbbiek során válnak azzá, amikor majd a krónikás szerző, bár kellő eszközök és képességek híján, de vehemens szándéka szerint megkísérli sejtetni az események szorosabb összefüggéseit, minek során