Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai III. (tanulmány) - Németh István: Hátamba esik, Egy este, A képtelen tiszta vers (versek)
NÉMETH ISTVÁN Hátamba esik Hátamba esik a hold fénye: steril tiszta fény! Hűl. a bokám, hull a ha]am. Kopaszodó vénasszonyok és vedlő vénemberek nyomába eredtem. Hja, ilyen az élet! — mondják — és pergetem én is egykedvűn, aztán megrázkódom és visszaperelek valamit az elmúlt időből, hajnali holdfényből, madárcsivogásból — Ettől nem telik meg az erszényed! Hja, de hol is az erszényem? Vagy minek is az? — A hold körbemegy, visszatáncol, szeleket, vihart kavar, villámsújtotta diófa hátamba rázza zörgő leveleit, én versbe írom életét, és magam is csontosodom, meszeseden!... Egy este Egy este a holdra költözöm. A toronyban kong a harang, denevérek hártyaszárnya foszlik, dermedt, fénytelen szentjánosbogarak tartják a falat, kutya vonít, nyikordulnak, nyögnek a fák és utána csend lesz, fénytelen, nyugtalan csend, szavaitok lyukas zsákba hullanak, kezeitek a semmibe kapnak, és a határtalan mindenség örvénylik, forog majd körülöttetek.
