Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Duba Gyula: Az eszme korszakai
köztársaság tüze és lángolva táplálta a földmunkásnyomorból fakadó elégedetlenséget és elkeseredést. A forradalmak eszméinek hatása nem szűnt meg az államfordulat után. A másik ok a kisebbségi sors váratlan döbbenete volt, melyben a szocialista eszme a remény és öntudatos akarat egységét jelentette, a tett lehetőségét a kettős — nemzeti és osztály — elnyomás nyomorában, emberi kiteljesedést. A társadalmilag és történelmileg értelmes tettek szinte Egyetlen lehetőségét jelentette, s olyan életet és jövőt ígért, melynek a reménye is emberibb tartást sugallt a nyomorban élőkneík. Amikor korabeli irodalmi és munkáslevelezői dokumentumokat olvasunk, és tanulmányozzuk a háborúk közötti hazai munkásmozgalom történetét, a forradalmi hitnek és bizalomnak, az elvi következetességnek és elszántságnak csodálatos példáira találunk. E számunk Élő Múlt rovatában Fábry Zoltán lapjának, Az Űtnak az anyagából vett válogatást közlünk. Ezek a régi Írások az eszme fél évszázaddal ezelőtti állapotát tükrözik. A kor tanúi közül még sokan élnek, mi — a következő korszak nemzedéke, ma ötvenesek — akkor születtünk. Megdöbbentő, csodálatra és kétkedésre késztető írások: valóban csak fél évszázad választ el tőlük? A régi dokumentumok szegénységről, nyomorról és szenvedésről tudósítanak: dél-szlovákiai szegényparaszt- és földmunkásnyomorról. Ma már nehezen találnánk hasonlót, még a nyoma is kiveszett az emlékezetből. Az eszme fejlődés- történetének ez a korszaka nagyon nehéz, de felemelő, ebben az időben a szocialista gondolat erőt és reményt jelent az embereknek, a kommunisták szava pedig közösségi tettek lehetőségét, életmentő programot, amely olyan erős és szenvedélyes aktivitásra készteti őket, hogy ma csodálatot ébreszt bennünk. Az eszméhez való viszonyt komoly elszántság jellemzi, s a párt programja elemien kötelező érvényű, nélküle már nem lehetnénk. A harmincas években a szocialista eszme nélkül tehetetlenek lennének a tömegek és jövőjük kilátástalan. Fél évszázad távolából a korra visszanézni egy ember életével is könnyen átfogható távolság, de a valóság azóta történt változása évszázadok történelmi mozgásával is alig mérhető. Ha csupán égy emberöltővel tekintünk vissza, az eszmét már mozgásában, gyakorlati fejlődésében látjuk, s magunkat fiatalnak. A párt, mely azelőtt a legalacsonyabban lévőkre, a legmélyebben élőkre támaszkodott, ekkor már az egész társadalmat, a teljes életet szervezi. A múltban az eszmének jövője volt, ekkor már konkrét jelene is van s a jövvője valósabb és teljesebb. Mi ekkor lelkesen figyeljük, hogyan válik gyakorlattá a gondolat, hogyan ölt testet az elvont eszme, de közben nem vagyunk kívülállók és közömbösek, hanem mi is a folyamat részesei vagyunk. Ebben a nemzedékben már a gyakorlattá vált szocialista gondolat él, mely részben általa él, társadalmi alakot öltve, valóságot formálva, részben e nemzedék által teljesedik ki életmóddá és valós értékrenddé. A képzelet műve és az elvont tudományos gondolkodás eredménye akarattá, emberi tetté válik, a forradalmi valóságnak ez a legcsodálatosabb metamorfózisa. S egyben a legnehezebb pillanat. Mert a metamorfózis alapvető változásokat jelent: a küzdelem békévé oldódik és a harcos eszme építő gondolattá, tervekké és feladatokká. A párt pedig ellenzéki erőből irányító hatalommá, de látni kell, hogy általa az eszme válik világszervező erővé és életprogrammá, hogy a társadalmi valóság felismert törvényszerűségeinek aktív rendszereként cselekvéssé váljon, visszahasson az életre és pozitívan megváltoztassa. Halad, fejlődik az eszme az időben, ma ezer szállal szövi át a valóságot s mi éljük a hétköznapjait. Három évtized tanulsága bizonyítja, hogy a hétköznapok se kevésbé fontosak és drámaiak, mint a fél évszázad előtti nagy harcok és küzdelmek kora volt. Bizonyára kisebb a feszültségük, kevésbé látványosak, a munkagyakorlat, a rutin, a megszokás, a beidegződések és reflexek, melyek a körülményekhez idomultak, látszóan könnyebbé teszik az eszme szerint való cselekvést. De a felelősség semmivel sem kevesebb, mint régen volt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista eszme gyakorlatának minden időben előfeltétele a változtatás igénye. Ebben van aktivitásának lényege. Fela-