Irodalmi Szemle, 1981
1981/5
GYÖKEREINK Nemcsak a növény nem élhet gyökértelenül. Nemcsak a fának van szüksége a talaj megtartó-éltető nedveire. Gyökerek nélkül, lába alatt az étető föld nélkül az ember sem érezheti magát itthon a világban. Az ember gyökerei az emlékei, a múltja. Az emberiség, a nemzet, a népcsoport, a nemzetiség gyökere a kollektív emlékezet: ami összeköt, egymáshoz kapcsol bennünket, s közvetíti hozzánk a régi idők üzenetét, mindazt, ami múltunkból megmaradt, s ami maradandó, mert megtart, mert megőriz, mert éltet. Akinek múltja nincs, aki elfeledi, eltemeti múltját, nem lehet teljes értékű ember. Mert — s ezt nem én találtam ki — a múlt ismerete nélkül a jelent meg a jövőt sem lehet tudatosan formálni, építeni. Korántsem lebecsülendő tevékenység hát a haladó történelmi hagyományok ápolása, tovább éltetése, jövőbe-mentése, amely — főként pártunk 1971-bentartott XfV. kongresszusa óta — immár nem ösztönös, hanem nagyon is céltudatos tevékenység. A hetvenes években a dunaszerdahelyi járás községeiben és városaiban is egymás után jöttek létre a munkásmozgalmi emlékszobák, hogy feltárják, megmutassák és megőrizzék haladó hagyományainkat, s egyúttal azt is szemléltessék, mekkora útszakaszt hagytunk magunk mögött, hová jutottunk. Múltunk tárgyi emlékeinek ismerete nem csupán szülőföldünk és szocialista hazánk szeretetét szilárdítja meg bennünk, hanem ösztönöz is bennünket: cselekedni, munkálkodni, jelent, jövőt építeni, világunkat, környezetünket otthonosabbá, lakhatóbbá tenni. Ahogy azt saját körülményeik között, saját lehetőségeikkel élve eleink is tették. Tették, ami kell. Több dolgunk nekünk sincs. (Ezt a számunkat Prandl Sándornak a dunaszerdahelyi járás munkásmozgalmi emlékszobáiban készített felvételeivel illusztráljuk.) Varga Erzsébet
