Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület
Az egyesületi zászló bevezetéséről még az 1936. október 3-i választmányi ülésen született döntés, amikor a vezetőség egyhangúlag elfogadta dr. Bicsovszky Kázmér ügyvezető alelnök erre vonatkozó javaslatát. A választmány akkor úgy határozott, hogy 1937 februárjában vagy márciusában megtartják az egyesület zászlóavatási ünnepét, amelynek előkészítésével egy 15 tagú bizottságot bízott meg.52 Az ünnepséget végülis nem tarthatták meg, sőt a hatóságok több más apróbb adminisztratív intézkedéssel sújtották a Dalegyesület tagságát és vezetőségét. Bartók Béla újabb szlovákiai hangversenyének, vagy a Bartók Béla Dalegyesület hangversenyén való fellépésének engedélyezéséről a hivatalos szervek ebben az időben hallani sem akartak. 1937. augusztus 20-án írt levelében maga Bartók is arról panaszkodik Albrecht Sándornak, hogy „a szlovenszkói hatóságok az elmúlt 2—3 esztendőben nem adtak nekem engedélyt ahhoz, hogy Kassán hangversenyt adjak.”53 Majd Müller-Wld- mann asszonynak 1938. október 9-én Davosba írt levelében szintén a szlovák nacionalizmus növekedéséről panaszkodik. „Nekem az utóbbi 4—5 évben nem adtak engedélyt (kiemelés Bartóktól — P. Gy.) arra, hogy Szlovákiában nyilvánosan felléphessek...” — írja Bartók.54 A Bartók Béla Dalegyesület 1928-ban Pozsonyban csak egy kisebb jelentőségű hangversenyt tarthatott. Április 5-én a Vigadó kistermében Szendrey, Kodály, Farkas és Beschnitt műveket énekelt a férfikar. Az 1938. április 5-i hangverseny után több mint három évnek kellett eltelnie, amíg a Bartók Béla Dalegyesület ismét a pozsonyi közönség elé léphetett. 1938. június 5-én a komáromi dalosünnepen még fellép az énekkar Sendlein János karnagy vezetésével, de utána hosszú kényszerhallgatás következett. Az 1938 júniusában megtartott közgyűlésen még arról is folyt a vita, hogyan lehetne leghatékonyabban tartósan fellendíteni az énekkart, azonban minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. A Bartók Béla Dalegyesület lehanyatlásának okát, természetesen nem kereshetjük csupán a mostoha külső körülményekben, nem magyarázhatjuk csak 1938—1939 túlfűtött politi52. Egyesületi élet. Híradó, 1936. október 4. 14. old. 53. Demény János: Bartók Béla levelei. Budapest 1976. 557. old. 54. Bartók Béla említett levelét közvetlenül a müncheni egyezmény aláírása után írta Müller-Widmann asszonynak, s levelében erre is élénken reagál. Terjedelmes levelének ide vágó első részéből hadd idézzünk néhány sort: „Kedves Müllerné asszony, nagy megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy egy davosi szanatóriumban van! Kérem, írjon nekünk gyakran és kimerítően (hiszen most — sajnos! — valószínűleg sok ideje van) ottani életéről és állapotáról; hiszen tudja, hogy levelet kapni öröm nekem, csak a levélírás megy nehezen. De valószínűleg és remélhetőleg ez a nyugalmi állapot nem fog sokáig tartani, hiszen azt írja, hogy nemsokára újra haza mehet. És épp ezekben a vészterhes időkben egyedül lenni idegenek között, igen nyomasztó lehet. — Nem is kell részleteznem, hogy most a helyzet tulajdonképpen sokkal rosszabb, mint ez előtt volt. Ilyen vereség, amilyet most Anglia és Franciaország szenvedett, még pedig egy Hitlertől, még hozzá olyan ügyben, amelyben — felületesen szemlélve — úgy látszik, hogy neki 100 %-ig igaza van. És az ő segítségével még mi is jogainkhoz jutunk — nem is tudja elképzelni, hogy, ezáltal milyen mértékben növekedett nálunk az iránta való rajongás. — De ami a legfontosabb, alig tudok együttműködést elképzelni a hírhedt tengely és a nyugati országok között; a nagy leszámolásnak el kell jönnie, de később és még kedvezőtlenebb körülmények között. Azt kellene hinni, hogy jobb lett volna a fájdalmas műtét most — ... ... Ezután tehát ennek a hazugságrendszernek a tisztelete és befolyása Európában még jobban el fog terjedni. El kellene menni valahová — de hová?! Ami a cseheket illeti — hogy a másik oldalt is nézzük — azok sem sokkal jobbak. Anyámtól fur- fanggal akarták elrabolni állampolgárságát és ezzel a nyugdíját; anyósomtól elrabolták nyugdíjának jelentős részét; nekem az utóbbi 4—5 évben nem adtak engedélyt (kiemelés Bartóktól — P. Gy.) arra, hogy Szlovákiában nyilvánosan felléphessek. Ha már egy ember annyi igazságtalanságról tud beszámolni, akkor könnyen elképzelheti magának, hogy milyen rengeteg történt az utolsó 20 évben _ n ( Demény János: Bartók Béla levelei. Budapest 1976. 604—605. old.)
