Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület
erről a tisztségről, illetve el sem fogadta azt. Levius Györgynek az volt a meggyőződése, hogy Dalegyesületük ügyén csak az segíthet, újabb fellendülés csak akkor következhet be, ha az énekkar karvezetője újból Németh István László lesz. Jómaga csak műkedvelő muzsikus lévén, nem vállalkozhatott egy nagy képességű, de szárnyszegett és — mondhatjuk talán úgy is — széthullóban levő énekkar művészi szakvezetésére.42, A Bartók Béla Dalegyesület vezetősége ezek után John Elemért kérte fel a karvezetői teendők elvállalására.43 A Dalegyesület új karnagya, John Elemér aránylag sikeresen állította meg a már 2—2 és fél éve tartó bomlási folyamatot. Ha az 1935. évet nem is nevezhetjük a fellendülés esztendejének, a mélypontról, a hullámvölgy aljáról az együttes mégis csak kimozdult. A próbák kezdtek rendszeresebbé válni, és az immár 1933 őszétől passzív, sehol fel nem lépő énekkar majdnem két éves kihagyás után 1935. június 28—29-én ismét publikum ólé lép az Érsekújvárott rendezett országos magyar dalosversenyen. MILYEN LESZ A FOLYTATÁS? A következő fellépésig azonban aránylag ismét hosszú időnek kellett eltelnie. 1936. március 22-én a Dalegyesület a Vigadó nagytermében rendezett önálló hangversenyt Liszt Ferenc emlékére, s ezen Kálix Jenő, a prágai német Zeneakadémia magyar nemzetiségű zongoratanára is közreműködött. A hangverseny maga azonban „kissé nehezen valósult meg..., mert a működő tagok nem látogatták rendszeresen a próbákat.”44 A műsor a következő volt: Delly—Szabó Géza: Magyar népdalok (vegyeskar), Kereszty Jenő: Erdőkön, mezőkön (férfikar), Wikander Dávid: Orgonaág (férfikar), Lányi Ernő: Régi nóta, Kodály Zoltán: Katonadal (férfikar), Bartók—Kodály: Magyar népdalok (vegyeskar), Farkas Nándor: Az én asszonyom, Rózsa van a kebelén (férfikar), Zichy Géza: Ha felhangzik, He] Rákóczi (férfikar). Kálix Jenő Liszt- és Debussy-műveket játszott (Liszttől a Fantázia és fúgát, a Nocturne-1, a Valse impromptu-t és a XII. magyar rapszódiát, Debussytől a Claire de lune-1, a Feux d’artifice-t és L’isle joyeuse-t)A5 A Pozsonyban már 1933 őszétől fel nem lépő, passzív együttes tehát végre kimozdult a holtpontról és képesnek bizonyult arra, hogy a Vigadó nagytermében ismét önálló hangversennyel lepje meg a pozsonyi közönséget. A hangverseny után minden jel arra mutatott, hogy a Dalegyesület visszanyerte kedvét és derűlátását és a rendszertelen, szétfolyó, csupán kisebb-nagyobb nekilendülésekből álló korszakot ismét a gyümölcsöt hozó és vasszorgalommal párosult alkotó munka időszaka követi. A hangversenyt követő sajtókritika is főleg a Dalegyesület előtt álló és reá háruló kultúrmissziós feladatra hívta fel az illetékesek figyelmét, amelynek figyelmen kívül hagyása a Bartók Béla Dalegyesület igazi küldetésének durva elárulását jelentené.46 A sikeres pozsonyi hangverseny után a pozsonyi rádió vezetőségének felkérésére a Dalegyesület a rádióban is többször fellépett, majd 1936. május 24-én Zólyomban vendégszerepelt.47 Az egyesület 1936. április 21-én megtartott rendes évi köizgyűlésén bizakodóan optimista hangulat uralkodott. Figyelmet érdemel Fizély Imre ügyvezető alelnöknek e közgyűlésen elhangzott beszéde, amelyben többek között „rámutatott az egyesület elmúlt nehéz napjaira, amelyeket azonban sikerült leküzdeni úgy, hogy ma az egyesület ismét felfelé ívelő tendenciát mutat.48 Bizakodó derűlátásról tanúskodik a Rendőrigazgatóságnak 1935. május 26-án küldött jelentés hangvétele is. A Dalegyesület vezetősége ekkor már úgy vélekedett, hogy az együttes átvészelte a két évvel azelőtt felmerült nehézségeket, s e nehézségek leküz42. Levius György szóbeli közlése. 43. SSÜA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 5911-es irat. 44. Matzonné Somos Erzsébet: i. m. 23. old. 45. Az 1936. március 22-i hangverseny anyagát annak korabeli műsorlapja alapján közlöm. 46. A Bartók Béla Dalegyesület pozsonyi hangversenye. Hiradó. 1936. március 25. 6. old. 47. SSŰA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 6822-es irat. 48. A Bartók Béla-Dalegyesület közgyűlése. Hiradó, 1936. április 23. 8. old.
