Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - Dénes György: A Vakkantó Kutyákhoz, Fogadj el rossznak, Behavazott mezők felett (versek)

Behavazott mezők felett

Szívekből szerettem volna hatalmas tornyot rakni, szívekben szerettem volna meghalni, megmaradni, de lásd, a vágy oly ingatag, lehullt madár a vágy, behavazott mezők felett virágzó némaság. Behavazott mezők felett kőarc az irgalom, kőszemek gyémánt cseppjei ragyognak a fagyon, s ki szétosztaná melegét, egyetlen kenyerét, kezébe mar a fagy dühe, arcába csap a jég.

Csak botladozik csüggeteg, mi ez a némaság?

Mi ez a kínnal erezett télbe ájult világ?

A szívben fuldoklik a vágy, hamvadó gyertya csonkja, ki ne aludj bolond szívem, te, szeretet bolondja!