Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.

Szénné, szénné, hogyha lenne,

Gyógyítana, ha lehetne ..

(Gyűjtötte: Ág Tibor, Zsitvabesnyő — Bešeňov, 1976)

Asszonynépnek, ha a hátok és oldalok fáj, vagy a lábok, dagadástul, tudós Méliusz Péter uram többek között a pemetefüvet ajánlja a Herbáriuma ban. Abból fürdőt csinálni, abba megfereszteni az asszonynépeket.

Mostanában minden este kezembe veszem ezt a négyszáz évvel ezelőtt megjelent könyvet, amely mintegy 1500 receptet tartalmaz. Méliusz Péter, e könyv szerzője, jeles erdélyi humanista, Debrecen volt református püspöke, aki „Közönséges betegségekről való orvosságoknak öszveszedegetéssében és magyar nyelvre való fordításában munkálkodott”, a „fáknak és füveknek erejéről” szóló könyvében. Címe HERBÁRIUM, Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Gyógynövénykönyv, receptkönyv tehát. A felfedezés izgalmával figyelem nyelvét, receptjeit — ha meg is mosolygom néha —, figyelem európaiságát, nagy tudását, csodálom ismereteinek bőségét. Azt ajánlom, lapozzunk bele. Amit már csak dal és egy-egy balladarészlet őrizett meg, azt kerestem először én benne. A dal Somogy megyéből való, régi stílusú népdalunk:

1. Üröm, üröm, fehér üröm,

Egy ^ényasszony az irigyem.

Azt is tudom, mér irigyem;

Hogy a fiát nem szeretem.

2. Azt gondolod, mindig így lesz;

Dehogy nfem lesz, de már van is,

Nálad, babám, szebb is, jobb is.

3. Azt gondolod, hogy szeretlek,

Ha egy kicsit megölellek.

Ha százszor is megölellek,

Mégse igazán szeretlek.

A balladarészlet — a Három árva — Mondvából való: három árva panaszolja fájdalmát a temetőben édesanyjuk — vagy mindkét szüleje — sírja előtt. Hangos szóval hívják, aranyvesszővel — vasvesszővel — verik a sírdombot, úgy keltegetik, de mozdulni nem tud, mert „béfogta a főd muha”.

(Van ahol felkel, megfésüli őket, megfoltozza ruhájukat, és visszatér sírjába.) Kallós Zoltán Balladák könyvé ben található az alábbi két változat, amelyekben a kisebbik testvér fájdalmában így panaszkodik:

„Vegyétek ki ’z ién szívemet,

Haszisszátok ötbe-hatba!

Mossátok meg ürmös borba,

Takarjátok gyuolcs'kendőbe!”

(Bogdánfalvi gyűjtés, 1970-ből)