Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - Mikuláš Kováč: Ballada, Sejtelem (versek)
MIKULÁS KOVÁČ Ballada Láttatok már levelet hullani tavasszal barátaim Nem tavasszal nem hull a levél — de ha mégis hullana bizonyára ő tépné le az a fiú aki egy messzi csillag felé indult (ó ez a mai fiatalság) És láttatok már levelet hullani nyáron barátaim Nem a levél nyáron sem hulldogál hiszen nyáron legerősebbek a fák ringatják a derekukat s el nem hagyják gyermeküket ó a fák teli vannak nászágyakkal... Kedves barátaim ó mondjátok hát meg mért hull mégis a levél naptárotok ellenére a zeniten izzó óriás Nap ellenére Nos én megmondom barátaim a közelítő szerelemre fizet rá ez a zöld levél az én napomra amit ujjaimon át a madaraknak szórok eledelként mosolygásom csillag bölcsője ó levél zöld könnye vagy a földnek így hulldogál a levél és a szél úgy füttyög felette mint aki eddig még nem volt képes hozzáformálni téged a világ érdes felületéhez len-erdőben az éji csodákhoz a magányhoz a három képpel a nem hallott és rég ismert dolgokhoz
