Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Szlovákiai magyar költészet — szlovákul

majd várni). Ilyen például Dénes György Kimondhatatlan]a, Gál Sándor Oj Atlantisza, vagy az Omlások; Cselényinek A vonat este Prágába indul, de sorolhatnám a többinél is ugyanúgy. Kivételt talán csak Tőzsér képez, akinek két nagy verse is megtalálható a kötetben, bár ezek már ott voltak a Most cez Dunaj összeállításban is. Sajnos, Kondrót megelégedett a 12 évvel ezelőtti fordításával — s ez minden átvételre vonatkozik — és éppen ez adja a kötet művészi szintjének bosszantó hullámzását. Miért nem érződik például a fordításnak ez a görcsössége Tőzsér A papír partja című versén?

s a folytatás is ilyen:

„A pléh az ág s a madár nem állnak össze betonerdővé”

„Plech vták a vetva

nedokážu sa spojiť s betónovým lesom”

Gondolat, külső forma, tartalom — tehát a vers hordozópillérei egyazon tőről fogantainak, s a vers felrepül, szárnyakat kap. Ezt a verset Kondrót már a mostani — tehát 12 éves fordítói, művészi fejlődése teljében ültette át szlovák nyelvre. S most nézzük a nagy verset, a Férfikort! Már a többször említett Most cez Dunajban is szerepelt. Tolvaj ezt mondja róla: „A Férfikort magabiztosan kezdi, akár a költő, s a köztudatba leginkább átment pattogó gondolatok egyike- másika Kondrótnál is tőzsériesen hangzik; de az esetek többségében lekopott e páros sorokba szedett gondolatok keménysége, érdessége, fiatalos hetykesége.” Ugyanakkor hiányzott a befejező rész.

Az átdolgozott és teljessé vált fordítás most sem elégít ki minket. A szimbólumok, metonímiák, a szó mögötti áttételes mondanivalók Kondrót átköltésében elsikkadnak. Nem tudja visszaadni az induló Tőzsér heves-konok dacosságát, a törni, de hajolni nem kívánó belső nádszál-feszültséget, a váteszi hangulatú, maga emésztő lángolást.

Ilyen sorokban látom leginkább ezeket a fordítói negatívumokat:

Tőzsérnél:

Megoldó szemmel világom járjam.

Ha bimbót látok virággá lássam, hogyha gazt látok, tűzlánggá nézzem, járjon az ember szegfűfehérben.

Kondrótnál:

S otvorenými Očami chodím Za každým kvetom vidím už plody, za každým dymom aj jeho plameň chcem, aby človek žil všade v sade.

Nyitott szemmel járok

A virágban már a termést látom, minden füst mögött a lángját (látom) akarom, hogy az ember mindenütt virágok közt éljen.

Ez körülbelül olyan messze áll egymástól, mint az, hogy Tőzsér „pávatorokkal” akar dalra gyújtani, s ez a pávatorok Kondrótnál hangszóróra silányul (amplióny). Mert ha

Ha ezt visszafordítjuk magyarra, akkor így hangzik:

„Pléhágon madár” — kezdi a verset Tőzsér;

„Vták na plechovej vetve” — fordítja Kondrót —