Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Szlovákiai magyar költészet — szlovákul
SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖLTÉSZET - SZLOVÁKUL* A műfordítás az a hídszerep, amelyet hazai viszonyok között Fábry Zoltán hirdetett egy életen át, s lassan közhellyé használódva, aprópénzre váltva úgy mondjuk: két kultúra, két nép között kifeszített lengőhíd, palló, melyen akkor és ott jut át az olvasó — ismerkedni, látni s szomszédolni vágyó ember, ahol és amikor felállítják. „A híd összeköt” — mondja Fábry. Kultúrát, népet. A híd: béke. Hidat csak békében építenek egymáshoz az emberek. A híd kapocs, mely úgy ágyazódik két pont közé, hogy annak felépítése, alapozása közben nem a rombolás a szándék, hanem gyökerével, pilléreivel a mélybe ásva a földrengésbiztos kapcsolatteremtés. A híd építésének ösztönző ereje: a megismerés ingere s beteljesülése. A kassai Fábry-klub fiataljai avatóestjük meghívójára lobogóként ezt a Csoóri-idézetet tűzték: „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallani egymást, hogy hallhatók!” Szlovák részről a kölcsönös megismerés törvényszerűségét felismerve a nagy öregek: fán Smrek, Valentin Beniak, Pavol Bunčák, vagy az emberként is nagyra becsült Emil Boleslav LukáC után most itt találkozunk Vojtech Kondróttal is, az egyedülivel, aki ki merte mondani, meg merte írni: személyes ügye a szlovák olvasókkal megismertetni a mugyar irodalmat. Vállalta azt a sorsközösséget, amelyet egy kisebbségben élő nép adhat. Míg Ján Smrek vagy Emil Boleslav Lukáč fordítói munkásságában domináns a klasszikus magyar irodalom átültetése, addig Kondrótnál — eredeti költői munkássága mellett — jelentkezik egy új szín: a kortárs csehszlovákiai magyar költészet ismertetése; a szlovák olvasókhoz való közelítése, rácsodálkoztatása: íme, itt egy népcsoport, amely nemcsak búzát, tejet és húst tesz le az ország asztalára: alkotóként is jelen van Csehszlovákia irodalmában, művészetében. Itt és most teljesedik ki az immár emberöltővé növekedett igénye s igenlése a csehszlovákiai magyarságnak. Fábry Zoltán ezt így fogalmazta meg: „Senki a kölcsönösséget, a közeledést úgy nem szorgalmazza, senki a türelmet és jóakaratot úgy nem szomjazza, senki a békét úgy nem kívánja, mint a kisebbség ... A közeledés és a közelítés az értelem: a hídépítés funkciója.” Egymás megismerése nemcsak a határon túli magyarsággal, hanem a bentivel, a közös sorsot élővel is. Hogy mennyire új, mennyire ismeretlen ez a terület a szlovák olvasók előtt, arra legjobb példa Milan Pišút előszava Vojtech Kondrót első könyv alakban megjelent fordításához, melyben Pišút ezeket mondja: „Nem ritka paradoxon, hogy a távoliak néha közelebb vannak hozzánk, mint a közeliek... Így történhet meg az, hogy a francia irodalomról többet tudunk, mint a magyar nyelvű állampolgáraink irodalmi alkotásairól." • Elhangzott az 1980. november 14—15-én rendezett IX. Fábry-napokon. Gyüre Lajos