Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület (monográfia)
Béla Pozsonyban, a Széplak utcában élő édesanyját is felkereste, akivel világhírű mű- vészfiáról készített interjút.20 Az, hogy a férfikar november 21-i fellépése iránt oly nagy volt az érdeklődés, nem kis mértékben Bartók személyes közreműködésének köszönhető. A műsor összeállítása és az előadás művészi színvonala egyaránt a kar életképességéről és a karvezető tehetségéről tanúskodott. A férfikar először Kodály Zoltán Bordalát adta elő, majd Bartók Béla folklorisztikus gyűjtéséből négy népdalt (Nem messze van ide Margitta, Ha jelmegyek a budai hegyre, Tiszán innen, Tiszán túl, Házasodik a tücsök], amelyeket Bartók engedélyével Németh István László írt át férfikarra. Mind a négy feldolgozás akkor került első ízben bemutatásra, a Kör férfikara tehát itt is úttörő feladatra vállalkozott. Bartók e négy népdal első előadási jogát nagyvonalúan a Toldy Kör férfikarának engedte át. „A Toldy Kör férfikara ezt a művet bárhol és bármikor előadhatja, csupán az a kérésem, hogy a kóta- anyagot ne kölcsönözze más énekkarnak” — írja Bartók még a matiné előtt Németh István Lászlónak.21 A matiné további műsorszámaként Bartók Béla szerepelt, aki először Kodály, majd a saját szerzeményeiből adott elő zongorán. Kodály műveiből először a Sírfeliratot játszotta, majd az Opusz 3-ból a Lento, andante (e-moll), Allegro giocoso (cisz-moll) és az Allegro comodo, burlesco [G-dur] következtek. Saját szerzeményeiből a Kolindák első sorozatát, a Néniák első számú sirató énekét és Három burleszkjét (Perpatvar, Kicsit ázottan, Allegretto molto capriccioso] játszotta Bartók. Majd ismét férfikarra átírt magyar népdalok következtek, végül a nagyszabású matiné Kodály Mulató gájd]á- nak előadásával zárult.22 A matiné, amely joggal nevezhető kimagasló zenetörténeti eseménynek a szlovákiai magyarság kulturális életében, szakadatlan ünnepléssorozat volt, amely során az énekkar a lehető legmegfelelőbb művészi küldetést teljesítette: a modern magyar zene két igazi világnagyságának népszerűsítője lett akkor, amikor még a hivatalos magyar kultúrpolitika süketnek bizonyult e két nagyság zenéjének kellő művészi értékelésére. A hangverseny pozsonyi sajtóvisszhangja — nemzetiségre való tekintet nélkül — minden várt elismerést fölülmúlt. A kritikák dicsérőleg szóltak a Toldy Kör férfikarának példamutató törekvéséről, a karnagy helyes koncepciójáról. A Pressburger Zeitung szerint „Németh karnagy egy év alatt olyan férfikart varázsolt elő, amely nemcsak átlag- igényeket szolgál, hanem amelynek művészi ambíciói vannak.”23 A Grenzbote szerint ez „a hangverseny az átlagos koncertek kereteit messze meghaladó zenei és kulturális esemény volt, amelynek jelentősége annál is inkább figyelemre méltó, mivel azon a pozsonyi zenei élet nemzeti különbség nélkül képviseltette magát.”24 A Híradó zenekritikusa szerint a Bartók—Kodály matinéval „a Toldy Kör vezetősége példát mutatott arra, hogyan kell felkarolni az igazi magyar kultúrát.” Mezei Gábor a lap hasábjain annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a matiné mindössze ízelítő volt: „néhány tégla az épülő, hatalmas, új magyar zeneművészet palotájából.”25 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Bartók és Kodály által képviselt új magyar zeneművészethez való viszonyulás abban az időben bizonyos elvi állásfoglalást is jelentett. Közismert, hogy a Bartók művészetét, sőt, személyét ért vádak a budapesti sajtóban elég gyakoriak voltak, sokszor komoly tekintélynek örvendő politikai és kulturális tényezők nyilatkoztak elítélően és lekicsinylőén Bartókról és az általa képviselt zenei irányzatról. 20. Krepelka Elek: „Nemcsak nagy művész a fiam, de jó gyermek is” — mondta Bartók Béla édesanyja. Híradó, 1926. november 18. 6. old. 21. Demény János: Bartók Béla levelei. Budapest 1976. 335—336. old. 22. A matiné műsorát az eredeti műsorfüzet adatai alapján ismertetem. 23. —h—/ Konzert des Männerchores des „Toldy Kör”. Pressburger Zeitung. ’926. november 23. 24. E. G.: Bartók — Kodály. Matinéé des Toldykörs. Grenzbote, 1926. november 23. 4. old. 25. A Bartók—Kodály matiné. Híradó, 1926. november 23. 2. old.
