Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Nagy Judit: Keresni a cselekvés módozatait (interjú Sütő Andrással)
Nagy Judit MAROSVÁSÁRHELYI BESZÉLGETÉS SÜTŐ ANDRÁSSAL Amikor először mentem Marosvásárhelyt a Vörösmarty utca g6-ba, kísérőm — régi barátja a házigazdának — nem bíbelődött csöngetéssel, elmaradt a zörgetés, kopogtatás is: egyszerűen átnyúlt a kerítéskapun, otthonos mozdulattal leakasztott bévülről egy kulcsot, megforgatta a zárban, beléptünk, kapu be, kulcs vissza a szegre. Így kell menni Sütőékhez. Szőkefalvi bor mellett vártak, s a karácsonyfa tövében, a plafonig futó könyvrengeteg fedezékében gyorsan született a megállapodás: harmadnapon interjúzunk. Most már én nyúlok ~~ ügyetlen tapogatózva ugyan — a kulcsért, elvégzem a zárnyitás — számomra — szertartását, megkerülöm a házat. Éva asszony fogad, a kávé készen, s csöppnyi várakozás után a szomszédos szobából belép Sütő András. Arcán szíves mosoly, kezében szobrocska: az ismert három majomé [egyik szájára tapasztja kezét, másik a fülét dugja be, harmadik szemét takarja el mancsával). Végre magunkra mardunk a három figyelmes majom biztató társaságában. Azzal kezdem a beszélgetést, hogy noha az Irodalmi Szemle olvasóinak nem kell bemutatni az írót — hiszen feltétlenül ismerik főmüveit, az Anyám könnyű álmot ígér-t (ami nemrégiben szlovákul is megjelent), látták vagy olvasták valamelyik drámáját —, mégis, megkérem, röviden vázolja eddigi pályafutását, útjának főbb állomásait, írói magatartásának meghatározó indítékait. — Nehéz dió, amit feladott nekem, mert hosszadalmasnak kellene lennem ahhoz, hogy az életem útját vázoljam. Hadd mondjam el mégis nagyon röviden, hogy nemzetiségi magyar Íróként 1948-ban kezdtem el az írást, még Gaál Gábornak a bábáskodása alatt, aki akkortájt szerkesztette Kolozsvárt az Utunkat. Ő volt az első magyar szerkesztő, aki a hónom alá nyúlt, és aki az első írásaimat felkarolta, fésülgette. 1951-ben jelent meg első novelláskötetem, majd utána négy évre a második. Ezek persze mind a kolozsvári munkásságomhoz kapcsolódnak. 1954-ben költöztem Marosvásárhelyre, ahol aztán megpróbáltam valami újat írni az előzőkhöz képest. Itt kerültem kapcsolatba a színházzal is, ahol Kovács György, a kiváló magyar színész biztatására próbáltam színdarabot írni. Ű volt az, aki második darabomat, a Tékozló szerelem címűt — ez egy vidám játék — rendezte, és nagyon boldog vagyok, hogy vele valamikor is együtt dolgozhattam. Már nem él, de a munkássága valójában itt él az írók és színészek örökségében. Marosvásárhelyen kezdtem el, mint mondom, színdarabokat is írni, s egy idő óta inkább ez a műfaj költötte Le a figyelmemet. Néhány kezdeti vidám játék után a drámák felé fordultam. No persze, 1970-ben megjelent az Anyám könnyű álmot ígér című könyvem is. Ezt csak úgy zárjelesen jegyzem meg, mert ahogy a könyvvel elkészültem, azonnal visszafordultam a dráma műfajához. Tehát az 1970-es évekkel kezdődő- leg egy drámai ciklusba kezdtem, amelynek negyedik darabját, A szúzai menyegzőt, egy éve fejeztem be. Első, magam számára is komolyabbnak ítélt dráma az Egy lócsiszár virágvasárnapja volt, amelyet Harag György rendezett meg Kolozsváron. Ettől kezdve természetesen együttműködöm vele, ő rendezi itt minden drámámat. Tulajdonképpen rokoniélek is velem, nagyon megértjük egymást, kiválóan dolgozunk együtt. Harag György az, aki valamiképpen darabjaim vízalatti áramlásait is fölfedezi kitűnő fülével, kitűnő érzékével. Ezért mindaz, amit ő rendezett az én darabjaimból, számomra KERESNI A CSELEKVÉS MÓDOZATAIT
