Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - 100 éve született Bartók Béla - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon

Móser Zoltán

VILÄGJÄRÄS EGY FŰSZÁLON

X. A MINDENSÉG FÖLDJÉN

Másodszor vettük meg Annának és Borbálának a Lekvárcirkusz bohócait, Csoóri Sándor gyermekverses könyvéit. Az elsőt bizony úgy „elfogyasztották”, hogy egyetlen lapja sem maradt. Hogy Orosz János színes rajzai, a verseik, vagy némelyik lemezről ismert, megzenésített vers tetszett-e jobban, nem tudom. Ebből a legelsőt, melyet korán megtanultak, most ide írom:

Mindkettőben van egy sor, egy motívum, ami közös: a fűszál. De míg a fenti versben nem tűnik különösnek, addig íitt, e dalban nagyon is különös ez a sor, ez a költői kép! Rögtön fölfigyelünk: Hopp! Hogy is volt ez? — és újra mondjuk, daloljuk. — Hogy tud valaki, egy lány elmenni egy fűszálon?

VILÁGJÁRÓ

Csiga-Zsiga elindul — fúj a szél, fúj a szél.

Komótosan mendegél, mendegél.

Reménykedik mindenáron, világgá jut egy fűszálon, egy fűszálon.

bagoly-harang megikondul, s világvégi lapulevél alkonyul, a fűszál már meghajlik, lekonyul, Csiga-Zsiga egy tenyérnyi világűrbe belehull, belehull.

Reggel, mikor fölébred, fölébred,

mit lát körben? Csak rétet, csak rétet. Szarvasbogár agancsán a harmat, a harmat,

olyan, mint a kelő nap, kelő nap.

S ide, alá egy szép népdalunk egyik versszakát:

Elment, elment az én párom,

Le az úton egy fűszálon.

Sej-haj, hogyha elment, visszavárom,

Ölelő karomba zárom.