Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - Gál Sándor: Tábori lapok (novella)

csak aza vágyam hogy csak tiköltetek maradhasak bár mit hoz a sors csak énrám halgasál az udvarból sehova nemenjél csináld meg a kutat és ha komoj lesz a dolog csak ot maradjál én tudom hogy mi a hejzet ha száz gránát roban az udvarba akor is csak is nyugalom legyél a kútba csolkolom kedves minyájatokat szerető édes apátok Vince

Kelt 1944 — XI 12 nap Kedves feleségem soraimat jót kívánok édes minyájatoknak én megvagyok és most indulunk pestről hogy hova ászt nem tudom majd megérkezek azonal táviratozok csolkolom édes minyájatokat férjed Vince

Kelt 1944 11 13 nap Komárom Kedves feleségem és kis családom soraimat jót kívánok édes minyájatoknak Én megvagyok most a komáromi álomáson vagyok Körülbelül Gutára megyünk korházba majd táviratozok és akkor azonnal gyere hozám de csak úgy ha biztos lesz szeretetel csolkolom édes minyájatokat szerető édes apátok Vince

Kelt 1944 — XI ho 13 nap Kedves feleségem soraim érkeztével jót kívánok édes minyájatoknak kedves ezt a lapot most Komáromban adom fel Alitolag Gutára megyünk tehát majd megtáviratozom és akor el /ősz hozám én jól vagyok már nem fáj a karom és már tudok járni is csolkolom édes minyájatokat szerető édes apátok Vince

E két, november 13-i keltezésű lap volt az utolsó, amelyeket Gáti Vincéné még megkapott. Az biztos, hogy Gáti Vince Gutára még megérkezett, s az is bizonyos, hogy onnan a sebesülteket szállító szerelvényt Németországba irányították. Gáti Vince további sorsáról semmit sem tudtam meg.

Szaló Géza szakaszvezetőt eltűntnek nyilvánították. Ellenőrizhetetlen hírek szerint azonban állítólag szakaszával együtt átállt a szlovák partizánok oldalára, s Besztercebánya környékén elesett.

Kutas Istvánt, aki után egyetlen tábori lap mardt, hősi halottá nyilvánították, de valami csoda folytán 1946 nyarára fö'ltámadt és hazatért. Alig fél évre rá családjával együtt kitelepítették Klatovy környékére. Ott is halt meg abban a keserű hitben, hogy a hozzá hasonló szegényeknek soha nincs semmi bajuk, hiszen, ahogy a ránk maradt tábori lapjában olvashatjuk „nekem semmi sem hiányzik, elég jól érzem magam, nincsen semmi bajom, csak az a baj, hogy minket mindig el hoznak ide a hegyek közé nyaralni erre a jó levegőre...”