Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - Ozsvald Arpád: Az idő garabonciása, Hogy vagy? (versek)
OZSVALD ÁRPÁD Az idő garabonciása Bartók emlékére Mérföldet lépő csizmában erdők avarjában gázol az idő garabonciása nyomában holdkaréjú források fakadnak, fogatlan szájak odvából feltör az ősi ének, darabos görgeteg zúdul, szálfák törnek derékba, szálkás, szikár testek, gyökerek táncba fogóznak, és jön a százszor elátkozott, a sámánszemű királyfi, dobját leteszi az égigérő fa küszöbére, tépett ingét hetedik ágára, mérföldet lépő csizmája izzik a csillagok porától, homlokán telek jégvirága, félútból visszatekint —, batyujába köti a széthulló tájat az idő magányos garabonciása. Talán már sose kérdezzük önmagunktól: — Hogy vagy? Álmodban merre jártál? Hol a mesebeli szép királylány? Hold ezüstjét kinek mérted, kutad vizét kinek adtad? kihullunk, mint mag a rostán — emlékeink kövesülnek, vágyainkat fogak zúzzák, vissza-utunk a fű benőtte. Erdőnk sűrűje megritkult már. Mit kérdezzünk önmagunktól?! Hogy vagy?
