Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - NAPLÓ - Rédli Gitka: Jordan Jovkov
vonásokból és nagy Ismerője az emberi léleknek. Az antimovszki háni elbeszélések azt a patriarkális életet mutatják be, amely a balkáni háború előtt uralkodott a dobrud- zsai iró hazájában. Ez az egyszerű népiesség vonzotta az írót, hogy feleleveníthesse a múltat. S éppen a múlt dicsőítésén keresztül kerül szembe az újabb, civilizált világgal, amely megnyomorítja, megsemmisíti az embert. Az a valamikori, „régi“ primitívebb világ volt az erősek, kitartók, sok szenvedést elviselni képes, állhatatos jellemek világa. Jovkov a realista, népies, romantikus, hősies, kivételes nagy dolgok és tettek őszinte csodáiója. Az írót erkölcsi kérdéseken kívül szociális gondolatok is foglalkoztatták. Megfigyelte az egyszerű ember sorsából és társadalmi helyzetéből fakadó egyenlőtlenséget, és az ezt kísérő igazságtalanságot. Ilyen problémát dolgoz fel a Szkit- nyikat (A vándor) című elbeszélésében. Dafin, az elbeszélés hőse már néhány napja bolyong Belica falu környékén. Fél az emberektől, mivel külseje elárulja, hogy nemrég szabadult a fegyházból, ahol gyilkosságért kiszabott büntetését töltötte. Éppen emiatt haragszik ő is az emberekre. Haragja és bosszúvágya elsősorban Jorgake földesúr felé irányul, aki szerencsétlenségének az okozója, s a gyilkosságba is ő kergette. Harminc évi fogsága alatt elég ideje volt arra, hogy elgondolkozzon az igazságtalan földesúr és a tőle függő béres viszonyán. Rongyosan, éhesen, bosszúvággyal a szívében barangol tovább. A falu szélére érve egy szegényes kunyhó előtt megáll. A házban éppen haldoklik a gazda. Dafinban valami megmozdul, meghatja őt a jajgató asszony és a négy árván maradt gyermek kétség- beesett rimánkodása. Haragja az emberekkel szemben pillanatok alatt megenyhül, ott marad a háznál segíteni. Jovkov műveiben gyakran fejtegette a nők szerepét a bolgár társadalomban. A női jellem ábrázolásával foglalkozik néhány elbeszélése, mint a Poszledna radoszí (Az utolsó öröm), a Sztaroplanyinszki legendi (ühegységi legendák) néhány elbeszélése, a Vecseri na Antimovszkija han (Az antimovszki háni esték), Zsenszko szarce (Női szív) és az Ako mozseha da gavorjat (Hogy tudtak beszélni). Jovkov ábrázolásában a nő a legtisztább népi erkölcs hordozója. Lázad a konzervatív erkölcs ellen, amely az emberiség legnagyobb megrontója, a pénz ellen irányul elsősorban. Azonkívül a természetes, egészséges élet utáni vágy gondolatának a hordozója, s asszonyi szíve a legszebb erény — a szeretet ajándékozója. Sok elbeszélésének központi eszméje a női szépség és a szerelem, amely győzedelmeskedik a hamis társadalmi törvények felett, hogy ismét érvényesülhessen és uralkodhasson a legigazibb, a népi erény és igazság. Jovkov műveinek hősei jellemileg nagyon különbözőek. Emberismerete lehetővé tette, hogy realisztikusan felvetíthesse a széles népréteg egyes képviselőit, idealizálás nélkül. Művei ezért továbbra is megtartják aktualitásukat. IRODALOM: Jordan Jovkov: Razkazi, Balgarszki pisza- tel, Szófia 1975. Ilsztorija na balgarszkata literatúra, tom 4., Izdatelsztvo na BAN, Szófia 1976. Zarev Pantelej: Panorama na balgarszkata literatúra, tom 1., Nauka i izkusz- tvo, Szófia 1967. RÉDLI GITKA
