Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Jócsik Lajos (1910—1980)

JÖCSIK LAJOS (1910-1980)

A csehszlovákiai magyarság két háború közti történelmének egyik legértékesebb fejezetét a sarlósok alakították ki. Jócsik Lajos, aki 1980. dec. 31-én hunyt el, a Sarló kiemelkedő képviselői, vezetői közé tartozott. A szociográfiával, a szociográfiai munka népszerűsítésével már gimnazista korában, az érsekujvári reálgimnázium önképzőkörében megpróbálkozott, s így nem véletlen, hogy a sarlós szociográfiai vándorlások megszervezésében is oroszlánrésze lett. Egyetemistaként, sarlósként, kisebbségi közíróként kitűnő szociológiai tanulmányokat írt. (Az Qtba, Korunkba. stb.), a felszabadulás utáni időszakban pedig nemzetközi viszonylatban is nagyra értékelt gazdasági kísérletek fűződtek a nevéhez. Utolsó munkáiban napjaink égető problémáival: a világ élelmiszer-ellátásának nehézségeivel és a környezetvédelemmel foglalkozott.

Jócsik Lajost: Érsekújvár szülöttét, az egykori sarlóst, a jelentős eredményeket elért szervezőt, írót, alkotó embert mi is a halottunknak tekintjük. Szükségesnek tartjuk, hogy gazdag életművéről a közönségünk teljes képet kapjon, s ezért búcsúzóul a Csehszlovákiai Magyar írók Lexikonéba készült portrét közöljük róla. Személyéhez és alkotómunkásságához egy későbbi számunkban még vissza fogunk térni.

JÖCSIK LAJOS (Érsekújvár — Nové Zámky, 1910. máj. 4. — Budapest, 1980. dec. 31.): publicista, közgazdasági és ökológiai szakíró, író. Az érsekújvári reálgimnáziumban Krammer Jenő tanítványa. Krammer ösztönzésére kerül ki Franciaországba, ahol munkásként dolgozik és a Sorbonne- nak is hallgatója. Párizsban megismerkedik Bölöni Györggyel, Karikás Frigyessel és tanulmányozza az Humanité sorozatában megjelent alapvető marxista munkákat. Hazatérése után a brünni és a pozsonyi egyetemen tanulva szerzi meg a jogi- és államtudományi doktorátust. A: ifjúsági mozgalomban már középiskolásként tevékenykedett, s alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak; az 1931-es kongresszuson ő tartotta az egyik főbeszámolót Gazdasági és társadalmi változások a csehszlovákiai magyarság életében címmel (Lásd: A Sarló jegyében. Brat. 1932, 31—39). 1931—33-ban tagja Az Üt szerkesztésébe bekapcsolódott sarlós csoportnak s radikális hangú cikkeket ír a folyóiratba (Akik egy millióért államhű kisebbséget szállítanának, A szlovenszkói földreform mérlege], A harmincas évek második felében írásai nagy részét a polgári demokratikus Magyar Újságban jelenteti meg. A bécsi döntés után Bu dapestre költözött, ott a népi írók mozgalmához társult, s Móricz Zsigmond lapjának, a Kelet Népének szerkesztője lett. 1945 után két-három évig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, országgyűlési képviselő, államtitkár volt, s kilenc hónapig a csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezmény végrehajtására szervezett Atte- lepítési Hivatal kormánybiztosaként is működött. A politikai életből visszavonulva nagy jelentőségű gazdasági kezdeményezések szervezője és vezetője, az Országos Szervestrágya Gyűjtő és Kereskedelmi Nemzeti Vállalat vezérigazgatója, a Talajerőgazdálkodási Tröszt főmérnöke. 1971-től nyugdíjas. — Első publikációi gimnazista korában az Érsekújvár és Vidékében, A Mi Lapunkban és a Vetésben láttak napvilágot (0j önképzőkör, A társadalom nagy kérdései az érsekujvári diákok önképzőkörében, Az első gömöri regösjárás, A regösmozgalom helyzete]. Ettől fogva folyamatosan publikált, és 1939 előtti írásai a Korunkban, Az Útban, Új Szóban, Magyar Újságban, Magyar Napban, Magyar Diákszemlében, A Napban, Szép Szóban jelentek meg. A Sarló által elindított, s magyarországi viszonylatban is ösztönző hatást gyakorolt regös- és szociográfiai vándorlásoknak ő volt az egyik legaktívabb szorgalmazója, előkészítője és résztvevője. Ez a szociográfiai gyakorlat jó alapul szolgált azokhoz a kitűnő szociológiai tanulmányokhoz, melyeket a szlovákiai és kelet-európai társadalmi osztályok és rétegek helyzetéről a Korunkba írt (A szlovenszkói magyar középosztály, A kelet-európai parasztrétegek eladósodása, A zsidóság helyzete Csehszlovákiában stb.). A harmincas évek második felében, a magyarországi szociográfiai irodalom