Irodalmi Szemle, 1981

1981/2 - Tőzsér Arpád: A VIII. szín (vers)

Mikor tudományra adtad fejed,

Akkor te már választottál hazát,

S az a haza nem tűr határokat.

S ha azt mondod: Bocskai! az határ.

SZENCI MOLNÁR: S ha más nevet mondok, az nem határ?

Habár lehet, neked van igazad. Szülőföld és tudás: két pátria,

S a kettő között választani kell.

S szerencsés, ki úgy választhat, hogy a Számára a kettő egybeesik:

Egyikkel a másikat is nyeri.

S szerencsétlen az, ki az egyiket Keresni más portáján kénytelen.

De ládd, nem volt ez mindig így.

Volt idő a mi tájainkon is,

Mikor nem tudtuk, mi az a határ. Nemrégen még egy volt Pannónia S a tudás hóna, a művelt világ.

Az olasz Bonfini Buda dicsét Emelte és Zsámboki iPárizsét.

S akkor is egy név, a tudós király: Hunyadi Mátyás neve volt hazánk.

De Mátyás is előbb volt hadvezér,

Előbb szerzett hadat, mint Corvinát.

Te egy képletet emlitél előbb,

A tudásét, így: Eszme-Anyag-Eszme.

Az enyém ez: Anyag-Eszme-Anyag. Előbb a lét, aztán a bölcselet,

S ez utóbbi megújítja amazt.

KEPLER: Elég, Molináriusom, elég!

Mátyásnak itt neve is árulás,

S elméleted is eretnek-gyanús.

Felséges urunk engem épp előbb Rótt meg bizonyos új tanok miatt,

Mit szólna, hogyha téged hallana?

SZENCI MOLNÁR: Én itt nem új tanokat hirdetek,

Hanem eszmédet gondolom tovább.

Te azt montad nekem: a Férfiban A teremtés játszódik újra el.

Hidd el: lehet Férfi a nemzet is. Tudatához létet: hazát teremt.

Ezért tűröm néhány atyámfia Gyalázkodását, hogy „mért hagytam el Hazámat“ s „mért élek mások kegyén“: Munkámmal e teremtést segítem.

Te a Természet könyvét olvasod,

Én a tiédet és — Erazmusét,

S Lipsiusét, Opitzét, Gesnerét,

A tudós világ híres könyveit.

Sok szép eszmétek szülőföldemen Újra s új anyaggá súlyosodik,

Lesz belőlük ház, templom, iskola.

Ezért nézem hittel Bocskait is:

Hátha népem teremti ott magát!

Száz éve nincs másunk, csak tudatunk: Az egykori lét emlékezete.