Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében
Révész Bertalan CZUCZOR KÖLTŐI FEJLŐDÉSE AZ 1820-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN III. 4. A GYŰRI ÉVEK LlRÁJA ÉS KISEPIKÄJA Czuczornak — a két eposzon kívül — költői pályája első szakaszából még tizennégy versét és egy prózai elbeszélését ismerjük. Nagy részük 1828—30 között lett közzé téve Szeder Fábián Urániájában és az Aurorában.62 Ezek közül kettő, a Képzelet s A kanári madárhoz című azonban máig sem jelent meg sehol, bár egyéb kéziratokkal együtt mindkét verset beküldte az Urániába.63 Zoltvány a kritikai kiadás szerkesztésekor (1899) ezeket is elveszettnek hitte, azóta azonban valahonnan előkerültek, s ma a Pannonhalmi Kézirattárban találhatók — kutatásaink során bukkantunk rájuk — a költő sajátkező másolásában.64 További két versének (Kancsórói; Leányról) s egy epigramma- fűzérnek (Epigrammák) pedig csak a címük ismert egyik Szedernek írt leveléből, melyben arra kéri a szerkesztőt, hogy mindhármat törölje a közlendők sorából.65 Ezeket a verseket bizonyára maga a költő semmisítette meg. Feltevésünket valamelyest alátámasztja egy későbbi, Toldyhoz írt levelének következő mondata: „Az Urániában megjelentek sem igen bírják szeretetemet.”66 Ha tehát a „megjelentekről” így vélekedik, akkor kétségtelen, hogy ama verseiről, melyeket maga ítélt közlésre méltatlannak, még ennél is lesújtóbb a véleménye. A költemények műfaját tekintve, igen változatos képet mutatnak: az anakreoni (Kupidó; Áldozat; Eliza! és népies dalokon (Nem néz jelem; Sóhajtás a távolba), a népies hangvételű szerelmi verseken (Képzelet; A kanári madárhoz; Kezdődő szerelem; Az alvó szép) s a balladaszerü költeményeken (A csókakövi rableány; Karád és Zemir) kívül egy-egy verssel képviselve van az életkép (Magyar tánc) és az idill (A vértesi vadászok) műneme is, sőt egy alkalmi verset (Örömének) is találunk. Ez a műfaji sokféleség nyilvánvalóan a pályakezdő költő útkeresését jelzi, pontosabban szólva azon igényéből adódik, hogy a maga egyéni mondanivalója számára megtalálja a leginkább megfelelő formai keretet. A kísérletezésnek persze az a következménye, hogy mivel a vele járó „befektetés” két-három éves távon nem térülhet meg: a versek színvonala meglehetősen változó. Akad jó néhány sikerültebb is, de többségben vannak azok, amelyeknek inkább csak a részleteiben, egy-egy szép metaforában, ihletett költői sorokban vagy strófákban gyönyörködhetünk, mintsem a költemények egészében. Ami Czuczor verselését illeti, elmondhatjuk, hogy mind a magyaros (hangsúlyos, ütemes), mind a klasszikus és nyugat-európai rímes időmértékes versformát magabiztosan kezeli. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen ő még a középiskolában tantárgyként tanulta a versírást, amely, mint tudjuk, rendkívül alapos elméleti-poétikai stúdiummal párosult. Mindezt tehetsége révén már pályája első szakaszában jól kamatoztatja eposzaiban csakúgy, mint kisepikájában és lírájában. Hogy verselési technikája már ekkor mennyire kiforrott és sokhúrú, leginkább azzal bizonyítható, hogy a szabályosan rímelő jambusi és trocheusi sorok nyomatékai (ictusai) gyakran egybeesnek a magyar hangsúllyal, éspedig olyannyira, hogy nem egy költeménye szinte egyazon tökéletességgel ütemezhető és mértékelhető.
