Irodalmi Szemle, 1980

1980/10 - Bereck József: A szellem szolgálatában (elbeszélés)

nagy ritkán pénzzel fizetve a lenszőke hajú Jarmila készséges szerelmi szolgálataiért. Pununú töpörödött édesapja kezdetben ugyan fölemelte szavát a kuckóban tomboló eirköilcsi fertő ellen, de nem sok sikerreil. Elrettentő példáiként egykori feleségét is fölemlegette; hova vezet a kurválkodás, a háború végén összeszűrte a levet egy menekülő nyilasbandával, s lelécelt velük, itt hagyva őt egy szaros poronttyal. Pununút nem hatotta meg édesanyja gyászos emléke. „Igaz, le se toj minket, de lehet, hogy most úri asszony valahol Svájcban. Különben is: ha sokat ugrálsz, visszamegyek Cseszkóba, aztán ihatod újra a gyászlevet!” Ez hatott. Az öreg Miska egyébként éjjeliőrködésből tengette életét; az éjszaka sötétjében, nyeszlett kutyájával közösen elmajszolta a maradékokkal megitömött tarisznya tartalmát, s motyogott, dünnyögött közben, hosszú órákig, a sors kiismerhetetlenségéről. A „leleplezéskor” összeverődött férfiak környékbeli sóvárogva nézték Jarmila ringó farát, miközben könnyű nyári ruhájában, királynői mosollyal az arcán, bevágódott a sárga rendőrkocsiba. A lompos külsejű asszonyok kiköptek. Pununú szélesen vigyorgott; sose látták töbhé a faluban.

NAGYON SOK TANÍTÓ ÚR KESERŰ SZÁJÍZZEL TÁVOZOTT INNEN, MIUTÁN fiatalos lendületüknek szárnya alaposan megnyesetett. Eleven példája ennek a szép Zillich Ernő, aki 1900. május 19-én, Pozsonyban látta meg a napvilágot. 1920-ban szerzett magyar tanítói oklevelet. 1922 novemberében honosító érettségit tett, majd 1923 májusában elnyerte az egyházmegye jóváhagyását. Állását 1923. január 15-én foglalta el a községbsn. Az iskola krónikájának, amelyet az új rendelkezések szellemében ő indított, és itt-tartózkodásának négy éve alatt ő vezetett, az első és az utolsó bejegyzése a következő: Az első: „A község történetére vonatkozó írás- vagy szóbeli adatok nem állnak rendelkezésünkre.” Az utolsó: „A bécsi döntőbíróság határozatának értelmében november 6-án vette át községünket a honvédség, majd pontosan egy hónapra rá, december 6-án megünnepeltük Főméltóságú Vitéz Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának névünnepét.” Ez utóbbit természetesen már neim Zillich Ernő írta az iskola, krónikájába, hiszen 1926. október 21-én igazgató tanítónak választott meg Bajtára. De nézzük előbb itteni működésének krónikáját:

1923—1924. i. é.

Az 1923—1924. isk. évben szeptember 3-án vette kezdetét a rendes tanítás. Ezen évben megalakult az Iskolások között a Csl. Vöröskereszt sarjadéka. A Vöröskereszt községi sarjadéka nemsokára leadott egy színdarabot „Pista király és Mariska hercegnő” címmel. A bevételből egy mozgógép lett véve, s a szegény iskolásoknak kifizettetett a fejenkénti 3 Kč beiratási díj.

Az iskola gondnoka Görcs László. Az iskolaépületen kijavították a tetőzetet. November havában a tanítás szünetelt, mert a működő tanító megnősült.

Ebben az iskolaévben nyílott meg a VII. évfolyam 3 tanulóval, továbbá rendes tantárgy lett a „slójd” és az állampolgári neveléstan. Az iskolai felszerelések kipótlása céljából szemléltetőeszközök, képek és új térképek lettek hozatva: Európa, a Csehszlovák Köztársaság és Bratislava velžupa* térképe.

Az iskola állami tanfelügyelője Ježo Márton, egymázmegyei tanfelügyelője pedig dr. Hegyi Jenő.

Az iskolai év Június 28-án végződött. A bratislavai Referátus rendeletére az iskola is rendezett helyi kiállítást, részt vett a járásin, amely Dunajská Stredán volt, hasonlóképpen az országos kiállításon Bratislavában.

1924—1925. 1. év.

Az 1924—1925. iskolai év szeptember 1-én kezdődött. November 1-én az iskolaszék egyházi elnöke, Mándy Győző pleb. eltávozott Ipolybalogra, s helyette Szép Lajos cs.-kürti plébános az ideiglenes elnök.

Március 7-én köztársasági Elnök Urunk születése napját a következő programmal ülte meg az iskola:

1. Himnusz — énekli az ifjúság ,

2. Halljad világ c. vers — szavalja Juhos Boris, VI. oszt.

* Pozsony vármegye (szlovák!