Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - KRITIKA - Fazekas József: „A holnap nevében …"

olyan károsnak, mint az avantgarde hagyományos esztétikai normákat is bátran fél- resöprő nihilizmusát.

A világforradalom lázában élő proletkultos költők életérzése, kollektivizmusa, internacionalizmusa a lírai műfajok előretörését eredményezi, mivel ezekben érvényesülhet leginkább a forradalomhoz való érzelmi viszonyuk. így kerül előtérbe Gyemjan Bedni] költészete, de hamarosan elmerevedik, sematikussá válik, s a RAPP 1931-ben meghirdetett Jelszava (az irodalom „gyemjanizálásáért”) már gátolja a szovjet költészet fejlődését. A líra mellett a kor legnagyobb hatású műfaja a tömegek tízezreit mozgósító agitációs dráma. 1920. november 7-én bemutatják A Téli palota elfoglalása című tömegdrámát a pétervári Urickij-téren 15 ezer néző előtt négyezer katona és tengerész, 320 teher- és páncélautó, valamint az Auróra résztvételével. (A rendezői kollektívát Jevrenov vezette, a díszleteket Annyenkov tervezte.)

1720-ban esztétikai alapelveik különbözősége miatt kiválik a Proletkultból a Kuz- nyica csoport, s ezzel megindult a Proletkult fokozatos osztódása. A mozgalom hanyatlásához az esztétikai szampontokon kívül hozzájárul még az is, hogy a párt megszünteti a Proletkult szervezeti autonómiáját, de leginkább az, hogy állandó nézeteltérések vannak a központi Proletkult és helyi szervezetei között. A szocializmus konszolidációja tehát arra készteti a proletárművészeket, hogy kozmikus szárnyalásuk helyett az élet hétköznapi, reális kérdéseivel foglalkozzanak. A valóság szintézisének igénye viszont a regény, dráma és elbeszélés megújulását vonja maga után a húszas évek második felében.

1920-ban a Komintern II. kongresszusa idején megalakítják a Proletkult nemzetközi irodáját, de a Nemzetközi Proletkult tevékenysége nem tud igazán kibontakozni. A forradalmi és proletár írók nemzetközi egyesülésének eszméje a húszas évek felétől kezdődően a FINI és a FINSz tevékenységében realizálódik, de ezek vezetését a rap- pisták irányítják, ami gátolja a szovjet és a nemzetközi művészi élet egységének kialakulását. Mivel a RAPP örökös ellenségkeresése nagy méreteket ölt, gátolva a többi művészi csoport elmélyültebb munkáját, a párt Központi Bizottsága 1932-ben feloszlatja a proletárírók egyesületeit (a RAPP-ot, VOAPP-ot és egyéb társszervezeteiket — így a Proletkultot is), és kijelenti, hogy „egyesíteni kell az összes írókat, akik a szovjethatalom mellett állnak, és akik a szocialista építésben igyekeznek részt venni, egy kommunista frakcióval bíró egységes Szovjet írószövetségben”. Ezzel a párt szakít az addigi helytelen stratégiával, amely a proletár jelleg túlhangsúlyozásából eredt. Az új stratégia a politikában a népfront gondolatához; a művészetben pedig a szocialista realizmus elméletéhez vezet, amely elsősorban az új politika esztétikai konkretizációja.

Gorbunov a Proletkult teoretikusai közül csupán Bogdanovról ír bővebben, de — sajnos — nem fejti ki, hogy a bogdanovi „szervezési tudomány” mögött egy rendkívül homogén esztétikai rendszer rejlik, amelynek feltárása kulcsot ad számunkra Bogdanov nézeteinek marxista elemzéséhez. Ugyancsak differenciáltan kell vizsgálnunk Lunacsarszkij „liberalizmusát” a Proletkult-vezetők autonómia-követeléseivel szemben, hiszen Lunacsarszkij jól látja a vezetők elmélete és a szervezetek konkrét, pozitív tevékenysége közötti ellentétet. Gorkij művészetének és nézeteinek megítélésekor Gorbunov még mindig a kanonizált Gorkij-képnek a hatása alatt van, és mindenképpen kisebbíteni akarja Gorkij tévedéseit, hibáit. Ismeretes, hogy Gorkijt is magával ragadja a reakció időszakában az „istenépítés” szelleme (elmélete], az isten nélküli vallás formájában jelentkező kollektív forradalmi akarat, amely a száraz politikai és gazdasági elméletként értelmezett marxizmusnak kívánt érzelmi töltetet adni. Gorkij Gyó- nás-a az istenépítő nézetek esztétikai lecsapódásának tekinthető. 1913-ban az istenépítő nézetek „istenkeresés” formájában ismét előbukkannak Gorkijnál, amit Lenin a Gyónás „visszhangjaként” értékel. „A vperjodisták nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megnyerjék maguknak Gorkijt. Ez azonban sehogyan sem sikerült nekik” — írja Gorbunov. Holott tudjuk, hogy Bogdanovék capri-szigeti frakciós iskolájában Gorkij is tart előadásokat (ezt Gorbunov is említi), sőt a csoport újságát (Vperjod) Gorkij anyagi támogatásával adják ki. Maga Lenin is így ír 1913 decemberében Gorkijhoz intézett levelében: „Ön szakított (vagy látszólag szakított) a »vperjodistákkal«, de nem látja a »vperjodizmus« eszmei alapjait. Most is ez a helyzet”. Gorkij eszmei fejlődése bonyolultságát jól jellemzi, hogy szinte egyidőben írja Az anya második változatát és a Gyónást. Az októberi forradalmat sem tartja időszerűnek, kilép a pártból. Hibás