Irodalmi Szemle, 1980

1980/9 - Török Elemér: Dúdolná szép éneket, Ős-csend, Horgász-szerencse (versek)

Horgász-szerencse

első nap

Micsoda csend, szinte hallom, csend a vízben, csend a parton.

Ponty ugrik fel a magasba, inkább horgomra harapna.

Aztán eltűnik a mélyben, s marad megint a reményem.

Esteledik, a fűz árnya már a túlsó partot járja.

Fölszedem két hosszú pálcám, ma se lett hát semmi zsákmány.

másnap

Sima a víz, szél se rebben, villanómat kiröppentem, máris érzem, rajta a hal, fordul egyet, szökni akar.

Nagy hirtelen megeresztem, még a nádas is megrezzen, majd szép lassan lefékezem, csak úgy remeg térdem, kezem.

Szökken még vagy kettőt, aztán már csak kint a Gázló partján fitogtatja ős-erejét, vízgyöngyöket szór szerteszét.

Eduardo Muňoz Bachs: A három testőr