Irodalmi Szemle, 1980
1980/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Orhegyi Emília: A budapesti Szláv Tanszék
A szláv filológiának különböző területeire (nyelvészet, Irodalom, történelem stb.) kiterjedő előadások mellett lektori órák tették lehetővé az egyes szláv nyelvek tanulását. De a lektorok működése elég rapszodikus volt, egy-egy szláv nyelvnek hol volt, hol pedig nem volt lektora, néha meg kstten is tanították ugyanaz*- a nyelvet. A díjtalan gyakornokok, tanársegédek főleg a könyvtári és adminisztrációs teendőket végezték, ilyenek azonban csak az Intézet megalapítása óta voltak. Ami a hallgatóság létszámát illeti, az 1939-ig igen kisszámú volt, leginkább 3—6 között váltakozott. Régen felvételi vizsga nem volt, a hallgatók rendszerint két tanári szakjuk mellé harmadiknak vették fel a szlavisztikát, amelyből tanári képesítést nen\ csak doktori oklevelet lehetett szerezni. A doktori oklevél pedig legfeljebb a könyvtárakban való elhelyezkedést tette lehetővé. A kép, amely at itt megrajzoltunk, sok évtizedre érvényes. Ezt a szinte állóvíznek mondható állapotot megint csak kívülről jövő események szellői mozgatták meg. Az 1939. év fontos határkő lett a szlavisztikai oktatás életében. Nem elvi meggondolásból, de az élet parancsoló szükségéből megindult a tanárképzés is a szlavisztika területén. 1939 elejétől a tanári szakok sorába lépett az orosz, valamint a szlovák nyelv és irodalom. Ugyanis az 1938-ban ideiglenesen Magyarországhoz csatolt felvidéki (felső- magyarországi) és ruszinszkói (kárpátukrajnai) területekről a budapesti egyetemre jött, előzőleg Prágában és Pozsonyban tanuló hallgatók orosz, Illetőleg szlovák szaktárgyukat Itt Is megtarthatták; így lett a két szak és szláv filológia keretei köizött tanári szakká, és az 1938—39 tanév második felétől megszakítás nélkül az. Az 1939—1944 évek köizött a hallgatóság száma a korábbi évekhez képest igen megnövekedett és nemcsak az említett területekről jött hallgatókkal, de nagyszámú lengyel menekült hallgatóval is, akiknek a Szláv Intézet valóságos második otthonuk lett. A lengyel hallgatók kedvéért iktatta előadásai sorába Kniezsa professzor a lengyel nyelvtörténetet. A megnövekedett hallgatói létszám nem vonta maga után szükségszerűen az oktatók számának nagyobb fokú növelését, mert az egyes szaktárgyak órái nem évfolyamok szerint oszlottak meg, mint ma. Ugyanazt az előadást hallgatta minden évfolyam. A proszemináriumi órák az I., II., a szemináriumi órák a III. és IV. éves hallgatóknak szóltak. Melich János professzor 1940 végén nyugalomba vonult, Kniezsa István 1941-ben történt kinevezéséig Laziczius Gyula látta el a tanszékvezetői teendőket. Laziczius az orosz nyelv és irodalom kitűnő ismerője, az előadásokról is bőven kivette részét, mellette Trócsányi Zoltán c. ny. rk. tanár, Hadrovics László magántanár, Mijatev Péter mb. előadó és bolgár lektor, valamint Popovics Iván szerb-horvát, Kórsak Raymund és Zalewski Zbigniew lengyel, Boikliev Dimo bolgár, Harcsár Miklós rutén (ukrán) lektor mb. előadó és szlovák (tót) lektor látták el a szlavisztikai oktatást. Az 1945. év nemcsak az ország felszabadulását hozta, de az egyetemi szlavisztikai stúdiumok további alakulására is döntő fontosságú volt. A megváltozott politikai helyzet és a korábbi országhatárok visszaállítása következtében a felső területekről származó hallgatóság, valamint a lengyel menekültek legnagyobb része visszatért hazájába és a pesti egyetemen folytatott tanulmányai felhasználásával odahaza lépett pedagógiai vagy tudományos pályára. Hogy e nagyszámú hallgatóság elvesztésével a Szláv Tanszék nem maradt hallgatóság nélkül, annak több oka is volt. Elsőként említhető, hogy az orosz nyelv tanítását bevezették a középiskolákba és az általános iskolák felső osztályaiba. A másik ok, hogy az új művelődéspolitika értelmében a hazai szlovák kisebbség számára lehetővé tették anyanye-lve tanulását és az ezen a nyelven való tanulást. Különösen az orosz nyelvnek és irodalomnak akadt számos hallgatója, egyike lett a legnagyobb létszámú szakoknak. Ennek következtében az orosz nyelv és irodalom szak nem is maradt meg a Szláv Tanszék keretében. Az 1946—47. tanév második félévének elején megalakult az önálló Orosz Intézet, majd 1950-ben a Lenin Intézet, amely az egyetemtől függetlenül végezte az orosz szakos tanárképzést. 1956 után az orosz nyelvi és irodalmi képzés megint az egyetemre került vissza, de most már egy önálló orosz tanszéken, amelynek a Szláv Filológiai Tanszékkel csak annyi a kapcsolata, hogy úgynevezett blokkot alkotnak.
