Irodalmi Szemle, 1980

1980/7 - Dobos László: Évek és könyvek (visszaemlékezések)

namzetiség lettünk.A magyar lakosság szociális átrétegeződése szemünk előtt zajlott és zajlik, életünk következtető, összegező sémái egymás után halványulnak. Más helyzet részesei és tanúi vagyunk. E másság számunkra lényeges vonása, hogy jobban látszanak az egyéniség-, a személyiségjegyek. Az egyén és történelem viszonya az egyén és egzisztencia problémájára vált. Azaz: életérzésváltozás. Ezt kívántam jelezni legújabb, Hólepedő című könyvemben. Mindenkinek meg kell küzdenie önmaga életét, ez a könyv alapgondolata.

Sok minden változott az elmúlt negyedszázadban, de a lét, az ember-nemzeti fennmaradás, a megmaradás kérdése ugyanaz marad.

Irodalmunk továbbfejlődése? Foglalkoztató gondom. A Fábry halála óta keletkezett légűr — főleg a kritikában — mindmáig tart. Megrendült a kritikai értékrend, az elvi mértéket, az elemző konfrontálást (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) egyéni hozzászólások, erősen szubjektív vélemények, nemzedéki, baráti szimpátiák, unszimpátiák helyettesítik. Kritikánk nem gondolkodik irodalmunk egészében. Megnyilvánulásai inkább általánosak, mint konkrétak. A minősítések határai így összefolynak, elmosódnak. Az elvi mérték bizonytalansága megszüli a helyzet szélsőségeit; a radikalizmust, az önkikiáltást, hisztérikus ordítozást, az irodalmi feljelentést, a gyáva elhallgatásokat és megkerüléseket, a hitoktató kritikusi pózt. Ogy érzem, hogy a szépirodalmi művek többet mondanak, mint amit kritikánk ebből meghallani és felmutatni képes.

Gondolom, hogy a közeljövőben nehezen lesz elkerülhető a kritika kritikája.

A magyar irodalomkritika növekvő mértékben foglalkozik könyveinkkel. A minősítés szempontjai és következtetései gyakran eltérőek a mienkétől. Van példa sok mindenre. Vannak művek, amelyek nagyobb hangsúlyt kapnak magyarországi lapokban, mint itt, és fordítva. Mi lesz tovább? A minősítő különbség kiegyenlítődik-e avagy elmélyül?

Kritikánk által bizonytalanul fogalmazott irodalomszemléletünk, irodalmunk bizonytalan realizmusvonulata s realizmusunk sajátos jelei. A társadalmi-nemzetiségi önismeret szempontjából milyen művek, jegyek, tendenciák jelentik a csehszlovákiai magyar irodalom valóságszomléletét? Alapvető kérdések.

Foglalkoztat a magyar nemzetiség önmagához való viszonya. Anyagi növekedésünk kimutatható. De szellemiekben, intézményekben, erkölcsiekben az ö'tvenes évek nagymértékű kibontakozása hol tart ma?

Nincs pályám emlékezete, legfeljebb nemzedékem s a magam koravénsége. Gondjaim vannak, egyéniek és közösségiek. Amit leírtam, életemnek csupán egy rétege; remélem, hogy lesz módom továbbmondani a megélt időt.