Irodalmi Szemle, 1980
1980/7 - Dénes György: Tavasz, virágzó ágak, Ifjúság, Ardó, Hiszem a hitet, Háborús emlék 1939-ből (versek)
DÉNES GYÖRGY Tavasz, virágzó ágak Ott jártam én, hol görcsös és kemény fák közt szisszent a friss hajnali szél, mikor rám intett csupasz sziklahát, s rigó füttyögte: állj meg, ne tovább! De nem álltam meg. Buzgón csábított a kék hegyoldal, fénybe tört titok, s a törpecserjés, szeszélyes világ, hol egymást óvja-öli minden ág. Mily csoda volt és máig az maradt az öröklétből metszett pillanat, a zárt egész, mit felemelt a szem, s megőriz bennem változó jelen. Mily csoda volt a vézna gyalogút, ahogy a bokrok árnyékába bújt, s mikor kitetszett gyenge fű között, rácsodált hamvas vadsóska, bürök. S körül a som, a sárgán bokrozó, arany tajték, de élő és mohó, hogy repesett a feslő somvirág, buja bibéjén átnyilall a láz. Csupa hullám: a zöld, a lila, kék, hogy összefolyt, míg pillantást cserélt, áradt, sodort a boldog erjedés, napját-csecsét kínálta ifjú ég. Engem is emelt szárnyas döbbenet, karoltak, vontak kontyos fák, füvek, csontos mellemből szíjas inda nőtt, elvarázsolt a tündérarcú föld.
