Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - FIGYELŐ - Alabán Ferenc: Fried István: A délszláv népköltészet recepciója a magyar irodalomban Kazinczytól Jókaiig
gyár irodalomtudományban, és pontosabban mérje fel feladatait, mert csak a kétoldalú kapcsolatok kutatása egy szintézisre való törekvésben találhatja meg perspektíváját. A magyar felvilágosodás irodalmában Bessenyeitől Kölcseyig a parlagiság, a provincializmus elleni küzdelem a költők vezéreszméje. Nem annyira a népköltészet, mint inkább a népies költészet hatol be az irodalomba. Kazinczy majd Kölcsey is éppen a délszláv népköltészetben látták meg a magyar irodalomból hiányzó, felfedezésre érdemes hagyományt, amelyből — egyesítve a legmodernebb nyugat-európai böl- cseleti-esztétikai vívmányokkal, elsősorban a klasszicizmus körébe vágókkal — meg lehet teremteni a provincializmus esetlegességeitől, a dagálytól, a hamis alkalmi költészettől értékesebb, magyarabb és európaibb irodalmat. A délszláv népköltészet két úton jutott el a magyar irodalomba: német közvetítéssel (Herder gyűjteményei nyomán) vagy személyes érintkezés segítségével. Ellenkező irányból indult el a kétfajta befogadás, de voltak magyar költők, így pl. Vit- kovics Mihály, kinek tevékenységében a hatás összpontosult. A magyar irodalom Herder és Goethe alapvetését Vitkovics- csal bezárólag a magyar irodalomtudatba adaptálta, Kazinczy tolmácsolása egy versnem kialakulásának lehetőségét teremtette meg, Kölcsey, aki Kazinczy alapvetését építette tovább, már csak — újabb német törekvésekkel megerősítve — hagyományt folytatott, teljesített ki, illetve értékelt át az 1817-es esztendő követelményeinek megfelelően. Vitkovicsnak kultúraközvetítőként jelentős az érdeme, mert kellő pillanatban bocsátotta közre tolmácsolásait, változatos példatárat adott az érdeklődők kezébe. Szerb—magyar fordításai a szerb— magyar irodalmi kapcsolatok legfontosabb fejezetei mindkét nemzet irodalomtörténetében. A kapcsolattörténet vizsgálatának gyakorlati példáját mutatja a szerző Székács József: Szerb népdalok és hősregék (1836) című fordításkö’tetének nyelvi-fordítási szempontú elemzése. Székács népdalfordí- tásainak nemcsak a magyar irodalmi népiesség fejlődésében van jelentősége, hanem a néphagyományt magába foglaló nemzeti tudat új energiákkal való feltöltésében is. A szervezett magyar népdalgyűjtés, a Kisfaludy Társaság népiesség pályázata, a kiadói munka, az 1840-es évekre esik, amikor már a szerb és a szlovák tapasztalatok is rendelkezésre álltak. A magyar romantika a műköltészet új formáinak, műnemeinek, hangvételének az új típusú költői magatartás kiteljesedésének érdekében a népköltészet felől jövő impulzusokat is beleillesztette a költészetbe. A szerb népköltészet mondái vonatkozásai, részben pedig a közvetítő nyelv, a romantikus vonalat erősítették és megfeleltek a magyar népiesség feltételeinek. A magyar költők felhasználták a valóságot, de az elképzelést is. A szerző az előbbire a népiesség Erdélyi Jánosig mindinkább tisztuló meghatározási kísérleteit, az utóbbira a „szerbus manier” (a deseterac magyar változata) Kazinczytól Petőfiig húzódó folyamatát elemzi példaként. Ehhez az irodalmi jelenséghez kapcsolódva lehetett indokolni a népi hang irodalomba emelését, és felszínre hozni, hogy „a politikai törekvések (érdekegyesítés!) irodalmi támasztéka és a nép széles rétegének sorsát átélő és azon változtatni igyekvő demokra- tikum költői formája a népiesség plebejus értelmezése lehet.” A közép-kelet-európai irodalmakban az 1840-es években ér el a csúcspontra az irodalmi népiesség elmélete, ekkorra telítődik meg olyan demokratikus tartalmakkal, amelyek a plebejus töltésű nemzeti programban realizálódnak (Erdélyi János, a Stúr-iskola több teoretikusa, Stanko Vraz stb.). Erdélyit a komparatisztikai szempontig Talvj német fordítónő etnográfiai munkásságának hatása, majd a népzene és a népdal szövegének tanulmányozása vezette. Szerb népdalfordításaival a magyar irodalmat, s ezen belül a népiességet akarta dúsabbá, hathatósabbá tenni. Az Erdélyi kezdeményezte törekvés Űrházy György, majd Kondor Lajos és Acs Károly munkásságával folytatódik. A délszláv nép- költészet befogadásának következményei visszahatottak a magyar költészetre, témákat adtak a legnagyobbaknak is, a magyar mitológia és elveszett vagy sosem létezett őseposz rekonstruálására késztették az elméleti kérdések után érdeklődőket. Arany János költői gyakorlatában, elméleti és szerkesztői munkásságában egyaránt jelentékeny szerepet játszik a délszláv nép- költészet. Arany verse, a Szibinyáni Jank, a szerb és a magyar, illetve a történetírás és a néphagyomány nézőpontjának köszönhette megformálását, a Jóka ördögének forrása szintén a délszláv népmesék
