Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - FIGYELŐ - Búcsi Sándor: Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916—1948
irrivcrF S^EILCS) Fábry Zoltán válogatott levelezése 1916-1946 Idestova harminc esztendeje annak, hogy az ötvenes évek elején Csanda Sándor néhány lelkes és hozzáértő társával együtt lerakta a csehszlovákiai magyar irodalmi élet alapjait. Csanda éveken keresztül behatóan foglalkozott Balassi Bálint költészetével, és az utóbbi években érdeklődéssel fordult Fábry Zoltán minden tekintetben gazdag, egy országrész nemzetiségi irodalmát meghatározó irodalmi tevékenység felé. Ennek az érdeklődő vizsgálatnak egyik állomása a Madách Könyv- és Lapkiadónál megjelent Fábry Zoltán válogatott levelezése című kötet, amely a stószi remete 1916 és 1946 közötti korszakát dokumentálja. Mint az előszóból megtudjuk, a társszerző, Varga Béla a Fábry örökségből fennmaradt leveleket csoportosította, míg a munka további részét Csanda Sándor végezte. A hagyatékon kívüli levelezést Csanda szerezte be, rendezte és válogatta, ő írta a kötet előszavát és jegyzeteit. Számomra az jelentette a Fábry-levele- zés tanulmányozása közben a legnagyobb élményt, hogy a kötet emberközelbe hozta a stószi remetét. Meleg emberi érzésekkel teli, sokszor baráti gesztusokról tanúskodó, mindamellett elkötelezett harcostárs és kommunista leveleit olvashattam. S akik neki írtak, ugyanezt tették, ugyanúgy szerették a betegségekkel küszködő, helyhez kötött Fábry Zoltánt, mint Fábry őket. Van persze hivatalos hangú levél is jócskán, de ebben nem lépik túl az udvariasság határait. Oj oldaláról ismertem meg a csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobb alakját. Ugyanakkor bepillantást nyerhettem az akkori folyóiratszerkesztés titkaiba. S éppen itt mondanék ellent Varga Erzsébetnek. Számomra egyáltalán nem voltak unalmasak és érdektelenek Balogh Edgárnak, Dienes Lászlónak és Gaál Gábornak Fábryhoz írott levelei, pedig ezeknek túlnyomó többsége Az Űt, illetve a Korunk kiadási, szerkesztési problémáival foglalkozik. Ugyanezt mondhatnám el a Szalatnai Rezsővel folytatott levelezésre is, amely szinte kivétel nélkül irodalmi, szakmai kérdéseket tartalmaz. Ezek a dokumentumok jól érzékeltetik Fábry mindennapi gondjait, megélhetési nehézségeit. Fábry Zoltán jó barátságban volt Szik- lay Ferenccel, Földes Sándorral és Győry Dezsővel. Szép példája ennek a velük folytatott levelezése. A barátság szálai mellett a Sziklaynak és Földesnek írott, illetve a tőlük kapott levelekből kibontakozik Fábry eszmei-ideológiai fejlődése a keresztény-humanista emberirodalomtól a kommunistává válásig, a harcos antifasiz- musig. Csanda Sándor ezt a fejlődést már részletesen elemezte az egyik nemrégiben Magyarországon megjelent tanulmányában.2 Mégis itt dokumentumok alapján, személyesen is meggyőződhetünk erről a személyiségátalakulásról, Földes Sándor hatásáról, a német expresszionisták és a marxista klasszikusok szemléletformáló erejéről. A kötet a felsoroltak mellett tartalmaz egy^gy Fábryhoz írott József Attila és Illyés Gyula levelet, amelyekből képet kaphatunk a harmincas évek kommunista mozgalmának főbb irányzatairól, az egyes kérdésekben adódó nézetkülönbségekről, a Komintern irányító szerepéről és a mozgalom stratégiájának és taktikájának értelmezéséről egyes európai országokban. A gyűjteményben található többi levél főleg Fábry jó ismerőseitől, egyes folyóiratszerkesztőségektől és a mozgalomban résztvevő emberektől származik. A nagyközönség gazdagabb lett egy nagy író és kritikus életművét illusztráló könyvvel, a Fábry-kutatók pedig egy jelentős forrásmunkával. Búcsi Sándor
