Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - NAPLÓ - Szuchy M. Emil: Száz éve született Komáromi Kacz Endre

Komáromi Kacz Endre szüleivel

divatváltozásról vagy valóban forradalmi átalakulásról van-e szó. A művészeti irányzatok érveléseinek összességéből azért valahol mégis kiérződött a megélhetés kérdése, az egzisztenciális együttható: a képet el kell adni, és a festéket sem adják ingyen.

Komáromi Kacz Endrét is izgatták ezek a kérdés-'k, és kereste festészetének új tartalmi-."ormai kiteljesedését. Úgy érezte, műveltségének etikai összetevője adhatja annak lehetőségét, hogy kifejezhesse egyéniségét. Ez kényszerítette azután egy modernebb festői kifejezésmód létrehozására.

Komáromi Kacz Endre munkásságát leginkább a külföld értékelte. Már 1900-ban felfigyeltek tehetségére a Képzőművészeti Főiskolán. Boruth Andor, Éder Gyula, Gergely Imre, Jászi József, Nagy Zsigmond és Reichardt Károly társaságában a híres Benczúr-iskolát látogatták. Ebben az időben bibliai tárgyú képtanulmányokat is készített. Engedjétek hozzám a kisdedeket című nagyobbmérctű képe ekkor nyerte el a Képzőművészati Társulat nagydíját. 1980-ban beválasztották a Nemzeti Szalon művész-zsűrijébe. Festészetének ezen szakaszában a téma érdekessége, ennek keresésében pádig a mindig finoman előlkelő higgadtság uralkodik. A reálisan értelmezett művészi igazság teszi képeit egyénivé, érthetővé. Mint figurális festő a

csoportok élénk megjelenítésével és a beállítás tárgyiasságával tűnik ki. Festészeti felfogása a tiszta művészi hagyományokhoz kapcsolódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy Kacz Endre egyszerű „szokvány” eszközökkel dolgozott volna; roppant lelkiismeretesség árad munkáiból és ragadja magával a szemlélőt.

A tájképfestésben érdekesnek tartja a nyugodt világosságot, figurális jeleneteiben pedig a szelíd ritmusú összefoglaló kompozíciót, zsánerképein a merengő szomorúságot, életképein a vidámságot, a jóságos mosolyt. Nyugalomszeretete uralkodik a városképek panorámáin, utcaképein, portréi jellemrajzában. Mint arcképfestö nem csupán külső hatásokra törekedett. Nőm éri be a hasonlatossággal, a külsőleg jellemző vonások hűségével, vagy a hangulati elemek felhasználásával. Sohasem kereste a „megkönnyítéseket”. Ellenkezőleg, mindig a karaktert, a lelki élet vonásait akarta megörökíteni.

Komáromi Kacz Endre hitt a művészet őszinteségében. A mértéktartást hangsúlyozta, ami szerinte mindig az alkotó művész legfőbb erénye kell hogy legyen.

Otthoni álmai, anyja iránti szeretete, a családi tisztelet, a környezet megbecsülése, a Vág-parti és Duna-parti táj gazdag szépsége, Komárom iránti vonzódása az, amiből életművének első darabjai eredtek [születtek]. Számos példakép állt előtte: Jókai, Beöthy Szinyei, Konkoly-Thege, a Feszty-család és még jó néhányan. Nem lenne értelme életművének adatait belezsúfolni e rövid írásba.

De mit is mondanak summázva ezek az adatok?

Kacz Endre Komáromban született, 1880. június 9-én. Alapiskoláit szülővárosában, a gimnáziumot Pozsonyban, majd Budapesten végezte, itt érettségizett a református főgimnáziumban. A Képzőművészeti Főiskola sikeres befejezése után jutott el a Müncheni Akadémiára, ahol két évet töltött. Azután Hollandiában járt hosszabb tanulmányúton: megismerkedett az akkor élő holland festőkkel, és módjában volt bejárni szinte egész Nyugat-Európát.

„Ezek a vándorutak nekem nem »uta- zást« jelentettek, hanem vágyaim és festői élményeim igazolását”, emlegette gyakran. „A rengeteg tárlat, látogatás a műkereskedőknél, kiállítás a múzeumokban, találkozásaim nagy mesterekkel a képtárakban, műtermekben, csupa élmény, impulzus maradt számomra. Megnéztem min-