Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák
hozzá szolgálni. Ráskáról inkább csak Ungvárra jártak az emberek. Mán dédnagyapám házas ember vót, négy gyereke is vót, mikor hízott disznót kellett neki Újhegybe vinni. A dédnagyapámat megölték a Gyapároson. Akkoriban a Szőke bandája ott tanyázott. Ketten vótak a disznókkal, mind a ketten meghaltak. Sok gazemberség vót akkor is. Mindig a szegény húzta a rövidebbet. 6 Nagyapám vót Szalánci Mihály. Hordót hordott 4 tulkon Tokajba. Rizikó vót, mer abba az időbe a Gyapároson Szőke Jankó vót az úr. De a régi világba, aki nem rizikő- zctt, nem gyarapodott. No, gyön hazafele, má jó alkonyaikor ért a Betekintsbe. Ott kapott a zsidótól figyelmeztetést, de nem maradt. A mezsgyénél fellépett valaki az oldal- rúdra. Mondta, hogy ide a pénzt. Ő a bunkósbotjával szólítón csapta, leesett a szekér alá. Ott maradt. Szaladt a szekér Magyarsasig. Szerencsére a betyár egyedül vót, akkor csak annyi híre vót, hogy Szőke Jankót halva találták a céki úton. 11 No, hát vót itt olyan suskus a faluba, hogy vén Szalánci verte agyon Szőke Jankót. Nagyanyám Komáromi jány vót, tudta pontosan, hogy vót. Mikor aztán meghalt Szalánci Mihály, úgy emlegette, hogy Szalánci sok hordót vitt Tokajba. Visszafelé gyöwet bement Bári alatt a Betekints kocsmába. Mindig ott vót az itatás, oda szálltak nagyapámék is. A zsidó derék ember vót. Odament Szalánciho a kocsmáros, mondi neki, mit mondott itten az a bizonyos Szőke Jankó. Hogy aszondi, nagy aratásom lesz ma nekem éccaka. No, de Szalánci nem maradhatott, mindenórás vót a felesége. Meg nem is besszarábiába született, hát csak elindult, de a bükős botot keze ügyébe igazította. Ügy éjféltájba ért a Gyapárosra. Még felfelé ment a szekér, mikor valaki megkapta a kantárt, oszt fellépett a rúdra. „No, ide a pénzt!” Mondi Szalánci: „Jó, jó, adom má”, de a keze ügyesen eljárt. Ahogy nyújtotta a kezét a betyár, jó kettőt sózott a fejére. Lebukott a lovak közé. Vége lett. Trappba vágtatott haza Abaráig, de a feleségének egy szót se mert szólni. A lovakat is aligség tudta kifogni. Beesett a dikőra, mukkot se szólt senkihez. Csak másnap csordahajtáskor hallatszott, hogy agyonverték Szőke Jankót a céki erdőbe. De Szalánci bátyánk soha el nem vállalta, hogy ő. Csak halála előtt mondta el a papnak, meg a fiainak, hogy akkor ő leütötte Szőke Jankót. De a pap megúrvacsoráztatta, mer védelemből esett az emberölés. Ez akkoriba történt, mikor Puzsa néném született. A KOLYŰI KINCS A zaklatott élet, amelynek ki voltak szolgáltatva őseink, s a vele járó gyakori menekülések megtanították őket arra, hogy a tartós értékek legjobb őrzője a föld. Házépítéskor, vagy ha szőlő alá forgatták a földet, maguk is találtak kisebb-nagyobb értékű tárgyakat. így aztán Abarának is megvan a maga kincs-mondája. Sőt, van egy Aranyos nevű tavuk is. Űk is tudnak föld alá, víz alá rejtett kincsekről, amelyet mai napig őriz a föld, a tó mélye. 3 Úgy gondolták az öregek, hogy a kuruc időkbe, már a vége fele, a Latorcán gyöttek ifi a kinccsel Zemplénig az urak, oszt átvágtak Imreg alatt a Latorcán. De itt se lrbetett vele kikötni, mert jöttek a labancok. Nem tehettek mást, evezgettek a nádasba. Mikor az Aranyos-tóhoz értek a Cseresnyés alatt, lekötözték a kincset a ladikba, egy puskát tettok a tetejére, oszt elásták a partoldalba. Azt mondták, azt a kincset csak az használhatja, aki azt a puskát el tudja sütni. A Kolyonnál ásták is a ráskiak a kincset, mer ők úgy tudák, hogy ott van. Még tudósnál is vótak, de nem mondták ki, hova jártak. A tudós mondta: „Erre ássanak, arra ássanak”, de semmit se találtak. Az apósom bíró vót, mindennap soros embert állított, akik vigyázták az ásást. Mer ha már ásik a kincset, találhatnak is valamit... Az abari erdőbe van a Kolyon, a kincs abari juss is lehet. De nem találtak azok semmit.
