Irodalmi Szemle, 1980
1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák
Az öregektől azt hallottam, hogy itten Abarán annak idején, mikor még a Nagy Fejedelem harca vót, nagy gyüvés-menés vót. Sok híve vót Rákóczinak Abarán. Mert úgye, hálásak vótak az erdőért is. Mert ha ide nem testálja Lorántfíy Zsuzsánna, az is Rá- kóczi-juss lett vóna. De Rákóczi nem kereskedett. Hagyta a népet boldogulni. Mondogatták az öregek: „Legyünk kurucok! Segítsük a szabadságot meg Rákóczit!” Be is szorították a sok labancot a Verbovnyik sáros mocsarába. Most kanális van a helyén. Azután meg elmentek az Esze Tamás seregével is. Az öregek sokat megemlegették őket. Valaki portát is kapott a fejedelemtől Sátoraljaúhelyen. Az sose gyött vissza. Tudtak verekedni a régi legények. A lóval is ügyesen forgolódtak. 10 A Hosszú laposokon vót egy tölgyfa. Rákóczi itt járt vadászni. Elkapta őket a vihar. Tizenkettőn állhattak a tölgyfa odvába a vihar elől. Ilyen fák most már nem nyőnek. A Hosszú laposok most már főd., de akkor erdő vót. Itt, az erdőtől nem messze, összetalálkozott a kuruc a labanccal. Igen megharcoltak a mi határunkban. Atúsztat- tak a Nyéspest alatt, mentek le a Laborc fele. A kurucok belezavarták őket a Verbovnyik iszapos mocsarába. A nehéz vasas németek, ahogy beugrottak, úgy ott is vesztek, belefúltak a feneketlen ingoványba. 9 Esze Tamás talpasai, itt a Laborc és a Latorca közt ütköztek meg a labancokkal. Négyszáz labancot űztek bele lovastól, mindenestől az Erdőanyja-tóba. Most ott már a szövetkezet búzája érik. Esze Tamás csapatai Kassa felé vonultak. Voltak köztük kitüntetett emberek. A talpasok. A mundérra annyi talpat varrtak, ahány medvét agyonvertek az erdőben. Mostanába azt olvastam egy könyvben, azért hítták talpasoknak Esze Tamás katonáit, mert mezítláb harcoltak. Lehet, hogy mezítláb harcoltak, de attól ők nem voltak talpasok. Mert talpas csak az lehetett, aki medvét ölt. Baltával. A régiek baltával ölték a medvét, ha rákapott a nyájra. Ez biztos, mer tőlünk is mentek kuruc- nak talpasok. Hogy abaraiak hányan harcoltak Rákóczi seregében, arról nem sokat hallottam. Sztropkói Sámuel talán Rákóczitól kapta a nemességét, úgy beszélték az öregek. 7 Ha kapáltuk a dinnyét, néha kifordította a kapa a régi pénzt. Valami úrifélék szedték oszt össze, hogy ez poltúra, kell a múzeumnak. Odaadtam. Nekem nem kellett, nem volt arany, meg volt feketedve. Vakarta osztán szegény édesapám a fejét, meg káromkodott. De mit vót mit tenni, má utánuk nem mehetett Nagymihályba. Mer ő úgy vélekedett, hogy azt a pénzt a labanc hányta el, mikor menekült az abaraiak elől. Bele egyenest a Verbovnyikba. Ott veszett az egész sereg. Esze Tamás meg csak figyelt a Mojva-dombról. Tetszett neki a legények vitézkedése. Jól forgolódtak & lóval, az igaz. Mer itt nagy ménes is vót mindig, de csikóst sose fogadtak. Sorba őrizték a gazdalegények. A harcba se vót azoknál semmi puska. Csak megcélozták a sisakot a kisbal- tával, már dőlt is a német. A lovaknak meg a szeme közé csattintottak a karikással. Mint az ördögök. Sokat nevették az öregek, hogy az abarai legények olyanok, mint az ördögök. Mer az abarai, ha megvesz, nem ismer se Istent, se embert. Hát azér vót olyan becsületük Esze Tamás előtt. A talpasok mind bekerültek a válogatott seregbe. Vitték a gubát magukkal, ha rajta vót a talp, a vót a rang. Ezeknek a miénknek vót. A régi időkbe vót itt medve. Rámentek minden esztendőbe. Besorozta osztán őket Esze Tamás, mentek a szabadságot menteni. De csak a talpasok. A próbált legények, akik mán a medvével is megverekedtek. Beszélték, olyan vót a búcsúzás, mint most egy évzáró. Ott vót az egész falu. Ettek, ittak, oszt indúltak az Ondavának. A jányok meg utánuk. Meg a sok gyerek, asszony. Sok vót, akit akkor látták utoljára. De vót azér, aki visszajött. Beszélték még azt is, hogy valakik nemességet kaptak, de azok sose jöttek vissza a parasztok közé. Elvették a nemes kisasszonyokat, meghonosodtak Ojhelyen meg Tály- lyán. Mer itt nem élt nemes soha. Tiszta paraszt falu vót Abara. No, hát én ezeket a dógokat így hallottam a régiektől. 6
