Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - ÉLŐ MÚLT - Török Zsuzsa: Abarai mondák

legényében, Deregnyei Györgyben. Féltette nagyon Rásky Zsuzsannától. Ki is értek a mocsárból Deregnyő alatt. Katán török ruha volt, mert sok kanász makkoltatott akkor az erdőben. Félt Kata, hogy megismerik, mert sütött a hold. Deregnyő alatt csak strá- zsáltak a György katonái. Aztán egy szálig levágták a törököt. Egyet meghagytak, aki magyarul kiabált. Betömték a száját, felvitték a dombra. Ott szúrták ki a szemét a Szem- szúró-dombon. A domb ma is megvan. Igaz, Deregnyei György csak elvette Katát. Sze­rette tán, vagy megsajnálta? Hogy Rásky Zsuzsannával mi lett, arról nem beszélt senki. Nem emlékszem. ■6 Leányvár, úgy hívták a várat. A templommal szemben állt a Laborc túlsó partján. Alagút vezetett a várból a templomba. A vár azon a helyen vót, a régiek beszélik, ahol most van a pálya meg a Kiserdő. Ahol a Várgaz van, az ott később épült. A vár szénatartó aborái itt voltak az abarai határban. Arról a sok szénatartó aboráról kapta a falu a nevét. Abara több kézen ment át. Nem könyvből olvastam, öregektől hallottam. Az ■abarai magyarokat a tatárjárás után Csongrád vármegyéből hozatta fel a Rásky uraság, mert a tatár kiölte a népet Kisráskán is, meg Nagyaborán is. Csakhogy az vót a baj, hogy a Ráskyak odavesztek a mohácsi csatában, csak Zsuzsanna maradt meg Ráskán. Abarán kisebb uraság vót akkor, az Abarai György urasága. Ogy emlegették az öregek, kis váracska vót, de sok marha vót a karámba, körül. Abara György portyán vót, Kata, a lánya igen szép vót. Tetszett a basának, de Kata Deregnyei Györgynek vót a meny­asszonya. Azért a török csak rohamozott, el is foglalta estére ügyesen a várat. Elhaj­tották a marhát, Katára török ruhát húztak. Mutatni kellett neki Deregnyő fetó az utat. Mert az vót a hír, tele van kinccsel a deregnyői pince. De jó katona vöt a De­regnyei György kapitány. Mindennap tartott mustrát. Mindenhol strázsa vigyázta a de­regnyői határt. Észrevették a törököt, összeszedtek puskát, mordályt, rá a törökre. Le is kaszabolták egy szálig, csak annak az egynek kegyelmeztek meg, aki magyarul rimánkodott, a biztonság miatt kiszúrták a szemét, ne láthassa, merre vezet az út a fa­luba. Osztán Deregnyei György elé vezették. Felismerte ő már az ő menyasszonyát, de késő vót. Kata szeme világa oda vót. Elvette azér. Feleségül vette, mer hát ő adott parancsot, hogy a törököt le kell vágni, a foglyokat meg kell vakítani. Az öregek úgy tudták, jól megvótak együtt, egész míg Kata meg nem halt. Mert fiatalon halt meg. A vár meg pusztult. Nehéz idők vótak azok. '7 Az én apám olyan ember vót, nem tartotta magába a tudományát. Amerikát is megjárta kétszer. De csak hazajött, mert halászni a Laborcön igen szeretett. Én még olyan szépet nem láttam, mint mikor ő a csónakba állva szétterítette a hálót a vízen. Soha senkit nem láttam olyan sz,épen halászni, mint az én apámat. Fődet nem vett, mer nem tetszett neki, hogy az urak szabadulnak a fődtő, a paraszt meg a nyakába veszi. Inkább adni-venni szeretett, szóval, olyan gyövő-menő ember vót. Amit látott, hallott, mindent elbeszélt nekünk. Azt is elmondta, amit az öregektől hallott. Télen sokat me­sélt. Mi csak fontunk. Hát ugye, akkor a lányok fontak, szőttek, meg hímezték a gyö­nyörűséges szép abroszokat. Piroskával, Bodnár Piroskával két testvérgyermek va­gyunk. Összejártunk. Ott sokat lehetett hallani. Hallgattuk közben az öregeket. Mert régen az úgy vót, hogy összeültek az öregek beszélgetni. Ok úgy mondták, hogy bő- cselkedni. Beszélték, valamikor erre mifelénk kevés vót a főd, csak nád, meg tő, meg szittyó. Meg hát a nagy erdők. De főd kevés. Az is az uraságé. A török világban Abara György vót a mi urunk. Szép kis vára is vót itt a Laborc-partba. Meg egy gyönyörűséges lány­kája, a Kata. Árván nevelte. Nem hozott mostohát a várba, pedig Rásky Zsuzsanna igen kerülgette, még kutya képibe is. Mert az öregek úgy képzelték, hogy át tudott változni a sok gonosz boszorkány akár macskává, akár kutyává, még csíkos rongy- pokrócnak is, ha be vót avatva. Rásky Zsuzsanna csak be lehetett avatva, mer nagy fehér komondor képébe kerengett az abarai vár körül. Akkor is ott loholt, amikor rátört a bugyogós török a várra. Kata maga vót, az apja ország dógába járt oda va­lahol Tokaj körül. Lobogva égett a vár, felkoncoltak sok embert, de Katát nem bántot­ták. Csak ráhúzták a bugyót, be a haját a turbán alá, oszt feltették a lóra. Hát mit

Next

/
Thumbnails
Contents