Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalmi lexikonról

ságiról pályáját Eperjesen (Prešov) kezdte a Felvidéki Hírlapnál. Ugyanitt 1911-ben Sáros című hetilapot indított. 1918 és 1923 között a liberális szellemű (-►) Kassai Napló felelős szerkesztője. 1925-től 1932-ig a PMH főszerkesztője, 1933-tól a lap megszűntéig, 1938-ig (->) a MŰ főszerkesztője. Vezér cikkei, glosszái befolyással voltak a magyar kisebbségi társadalom politikaikulturális mozgására. 1938 után megszakadt újságírói pályája. — írod. Magyar Életrajzi Lexikon A-K, Bp. 1967; Turczel: Két kor; Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye (reg.), ISZ 1967/6—10, 1968/1.

sz

KRAMMER JENŐ (Kismarton, 1900. jún. 16.

— Bp. 1973. jan. 21.): pedagógiai író, publicista és irodalomtörténész. A középiskolát Pozsonyban, az egyetemet Budapesten, Berlinben és Prágában végezte el. Németfrancia szakot végzett, s Budapesten tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. Középiskolai tanárként a legtovább (1928-tól 1946-ig egy rövid megszakítással) Érsekújvárban tanított, és itt többek között nagy hatással volt Dobossy Lászlóra és Imrére, Jó- csik Lajosra és Horváth Ferencre, akik később a Sarló vezetői közé tartoztak. Ismerte és oktató-nevelő munkájában fölhasználta a modern pedagógia törekvéseit és vívmányait. Baráti és munkatársi kapcsolatban volt a magyarországi haladó neveléstudomány jelentős alakjával, Kemény Gáborral, és a közösen tervezett Duna- völgyi Pedagógiai Szemlének Kemény a főszerkesztője, Krammer a csehszlovákiai, Jancsó Elemér pedig az erdélyi szerkesztője lett volna. Ösztönző és tevékeny része volt a kisebbségi középiskolás diákság mozgalmaiban, melyek az önképzőkörök munkájának megreformálására, a tanár és a diák köizti kapcsolat korszerűsítésére stb. irányulva először A Mi Lapunk hasábjain kaptak hangot, . s gyakorlatilag az olyan akciókban csúcsosodtak ki, mint az érsekújvári reálgimnáziumi önképzőkör szociográfiai-szociológiai próbálkozása, a losonci középiskolások röpirat-kiadása és folyóirat-kezdeményezése (Indulás), és az Önképzőkörök Országos Szövetségének 1938 nyarán Szklenófürdőn tartott munka- táborozása. K.-nak közvetve, eszméltető és megtermékenyítő módon része volt a Sarló lelkes pedagógiai kezdeményezéseiben (pedagógiai szakkörök, az 1931-es kongresszuson kitűzött és megvitatott nevelésügyi feladatok). 1946 után Magyarországon élt, de a szülőfölddel való kapcsolatot, a csehszlovákiai magyar szellemi életnek a támogatását erkölcsi parancsnak tekintette. Az Irodalmi Szemlébe több „visz- szanéző” tanulmányt írt, és Akik a 20. századdal indultak — Egy emberélet népek és nyelvek találkozási pontján címmel tervbe vette egy önéletrajzi munka megírását. Magyarországon előbb a Művelődés- ügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Idegen Nyelvek Főiskolájának, illetve ennek megszűntével az ELTE német tanszékének lett az oktatója. — Tanulmányait, cikkeit A Mi Lapunkban, Barta Lajos Oj. Szó-jában, a Korunkban, Magyar Figyelőben, Magyar Tanítóban, Magyar Napban,. Oj Életben, a magyarországi Nevelésügyi Szemlében, a Jövő Otjai-ban és a Magyar Szemlében, a párizsi Nouvel Age-ban és a Contre Courantban stb. publikálta. Tankönyveit nemcsak a magyar, hanem a szlovák középiskolákban is használták. Két háború közti pedagógiai-pszichológiai publikációs tevékenységének legkiválóbb eredménye A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága című könyv alapvető forrásmunkának számít a sarlós nemzedék és a Sarló kibontakozásának kérdésében. Iroda lompublicisztikai és kritikai munkásságában a kisebbségi magyar irodalom fejlődését is figyelemmel kísérte. Közvetve ezt a célt szolgálták a modern francia irodalommal foglalkozó írásai is. A legnagyobb, egész életre kiterjedő hatást a svájci regionalista író, C. F. Ramuz gyakorolta rá. Az ő életsorsát és életművét a kisebbségi magyar írók és értelmiségiek számára példamutatónak tekintette. Romáin Rolland is az eszményképei közé tartozott, s vele (s Ramuzzel is), hosszabb ideig levelezett. Rollandhoz hasonlóan ő is hangsúlyozottan homo morális, s párját ritkító emberi tisztaságát, erkölcsi elkötelezettségét a méltatói kivétel nélkül kiemelik. Európában gondolkodó magyar, aki a nemzete, nemzetisége mellett a közép-európai, Duna-vöilgyi kis népek sorsát is szívén viseli. Magyarországi irodalom- történeti munkásságából a Horváth Ödönről írt, s németül és magyarul megjelent monográfia emelkedik ki. Egyetemi tankönyveket, jegyzeteket is írt, és néhány tanulmányban az idegen nyelvek oktatát sának korszerű módszereit fejtette ki. —- M. Az európai diák (ML 1929/6); Jifí Wol- ker és Georg Büchner (K 1929/475—477); Szocialista irodalom Franciaországban