Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalom 30 éve

szellemi küzdelemben az ő neve Thomas Mann, Brecht, Heinrich Mann, Solohov, Ehren- burg, Tucholsky, Čapek, Fučík, József Attila, Radnóti Miklós, Novomeský és mások neve mellé kívánkozik. Munkásságában az antifasizmus műfajjá lesz. Baloldali beállítottsága miatt megjárta Illavát is, s csak a véletlennek köszönhette, hogy a fasiszta megszállás idején nem hurcolták koncentrációs táborba.

Első nyomtatásban megjelent írása A bot című novellája, amely a kassai Esti Újság 1920. január 3-i számában jelent meg. Indulásakor verset is írt. Témáit kezdettől fogva meghatározta az ember létét veszélyeztető, megalázó háborús élmény, valamint a kisebbségi sors. Utolsó kötetében, mely halála után, 1971-ben jelent meg (Vigyázó szemmel címmel), a pályájának első korszakát felölelő írásokat a Szomorú szemmel cikluscímmel közli. Ez mintegy utal az első korszakát (1920—1924) meghatározó szemlélet „forrásvidékére”, a „hazavesztéssel” járó tragédiaszemléletre (a nacionalista érzelmi telítettségből fakadó tehetetlenség érzetére). Felfogásában, világnézetében ekkor még nem különbözik a többi kisebbségi sorsból induló költőtől. Csupán első, nagyobb lélegzetű írása, a Bécsi haláltánc-ének (1921) (melyet sokáig elveszettnek hittek, s csak egy esztendeje e sorok írója találta meg hagyatékában) jelzi számunkra, hogy a háborús élmény, a gyilkos élmény meghatározó szerepet fog játszani az író életében. Életének második, tíz évig tartó korszakát a Szigorú szemmel cikluscím jelzi. A kommunistává érés időszaka ez. Mindenekelőtt a haladó német (expresszionista) irodalom hatására szakít korábbi felfogásával, s irodalomszemléletében is a szocialista realista szempontokat érvényesíti. A népfront-időszak idején kialakult harmadik fejlődési szakaszát (1934— 1938), amelyet az antifasizmus jellemez, a kötetében a Riasztó szemmel címmel jelzi.

írásaiban nemcsak irodalmi, hanem politikai kérdésekkel is foglalkozik. Ezzel is magyarázható, hogy a párt 1931-ben megbízza őt Az Ot című baloldali, antifasiszta folyóirat szerkesztésével, s ugyanebben az évben a stószi választásokon döntő többséget szerzett kommunisták javaslatára a falu bírájává választják. Első brosúráját a kárpátaljai nyomorról (Az éhség legendája) 1932-ben elkobozzák. írása csak 1967-ben jelenik meg újra, a Hazánk, Európa című kötetben. Első kötete 1934-ben jelent meg, Korparancs címmel. Újrakiadására 1969-ben került sor. Kötetében a harcos, antimilitarista Fábry mutatkozik be. Az 1937-ben megjelent Fegyver s vitéz ellen (Moravská Ostravában adták ki) újrakiadására 1970-ben került sor. Szenvedélyesen emberközpontú művében hadakozik a fasizmus és kiszolgálói ellen. 1938 óta írt cikkeit, tanulmányait (tartva az elhurcolástól) 1943-ban ügyvédi letétbe helyezte. Ezek az írásai Palackposta címmel (sajnos, az akkori kiadói gyakorlat miatt megkurtítva) csak 1960-ban jelentek meg. A felszabadulás után 1955-ben jelent meg Fábry első kötete, A gondolat igaza címmel. Ezt követte 1956-ban A béke igaza. E kötetet előszava tanúsága szerint Fábry trilógiává szerette volna bővíteni, a harmadik kötetnek szánt Ady igaza azonban sohasem íródott meg. Az adósságot törlesztendő jelentette meg Fábry a Stószi délelőttökben Mag hó alatt címmel azokat az írásokat, melyeket feltehetően az Ady igaza kötetbe szánt. (Halála után — Turczel Lajos válogatásában — ezzel a címmel külön kötetben is megjelentek Adyról szóló írásai.)

Hidak és árkok (1957) címmel jelent meg következő kötete, melybe szlovák, cseh, szovjet és német irodalmi alkotások elemzése mellett azokat az írásait is felveszi, melyek a nyugati kultúrával és az együttélés kérdéseivel foglalkoznak. Emberek az embertelenségben (1962) címmel megjelent kötete az érdemes művész Fábry legfrissebb antifasiszta írásait tartalmazza. Itt szerepel (előszó helyett) A műfaj neve: antifasizmus című tanulmánya is, miely arra a kérdésre válaszol: író, közíró, kritikus szerepkört vállalt-e Fábry. Műfajként (kor-műfajként) az antifasizmust vállalja.

A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalomról szóló cikkeit, tanulmányait jelenteti meg a Harmadvirágzás című kötetében (1963). Rés poetica címmel kötetben itt jelent meg először az a tanulmánya is, melyet -a Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) antológiájáról írt. A Kúria, kvaterka, kultúra című kötet (1964) (Adalékok a csehszlovákiai magyar kultúra első fejezetéhez alcímmel) az 1918—1938-ban megjelent írásokból válogat: nemcsak pályaképet ad, hanem megidézi a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom alkotásait, alkotóit is. 1966-ban jelent meg az Európa elrablása című kötete. Életművének összegezőjeként is tekinthetjük ezt a kötetet, mely nemcsak a fasizmus természetrajzát, kialakulásának körülményeit kutatja,