Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Tasi József: A Sarló és a Bartha Miklós Társaság kapcsolatáról (tanulmány)
elnöke — éles szavakkal elítélte a felvidéki sarlósoknak azokat a vezetőit, „akik az ismeretes koszorú-botrányban részt vettek...” A Nap című pozsonyi újság április 1-i száma viszont egy levelet közölt, melyben Magyarországi diákok üdvözlik a Sarlót: „Egyet érzünk és egyet akarunk Veletek, politikai határokon, belföldi reakción és idegen sovinizmuson túl egy emberibb és ezért magyar jövendő építő munkájában és nehéz harcában. Szükségét érezzük annak, hogy ezt kifejezzük Előttetek akkor, amikor a magyar vezető társadalom és egy gyáva magyar ifjúság márciusi koszorútok miatt Titeket parlamentben, sajtóban és egyesületi határozatokban megtámad, megtagad és a magyar sorsközösségből sietve kizár.” Ezt a levelet a Kelet-európai szeminárium nevében Olt Károly fogalmazta. Következő érintkezési pont a két ifjúsági szervezet között Fábián Dániel és József Attila sokat vitatott Ki a faluba című röpirata. A röipirat voltaképpen sarlós megrendelésre készült (már 1929 elején regös-kátét kértek a sarlósok a Barthásoktól, az Ifjúsági Parlament idején pedig a részleteket is megbeszélték). A következő hónapok ismertetett eseményei azonban felgyorsították a Sarló fejlődését s így 1930 nyarán már nem regös-, hanem szociográfiai gyűjtőútra ment a Sarló ifjúsága. A Ki a faluba írása idején József Attila Előőrs — tehát: népies — korszaka befejeződik, éppen ezért e korszak minden helyes és túlzó kitétele összefoglalóan megtalálható e röpiratban. A szociográfiai kérdőívekkel vándorutakra induló sarlósok a röpirat bírálatára júliusban felkérték a Bartha Miklós Társaság baloldali állásfoglalásáról közismert író-tagját, Kodclányi Jánost. Kodolányi azonban, a bírálat helyett, a pozsonyi A Reggel-ben hátba- támadta a Sarlót, felosztását és a munkásmozgalomba való azonnali beolvadását követelve. Vajon mi lehetett az oka Kodolányi támadásának? Nyilván az ultra-radikalizmus és a reálpolitikai érzék teljes hiánya. Kodolányi többször is járt Pozsonyban. 1929 szeptemberében Bartha Lajost támadta, mert az Oj Szó első számában nem hozta le Móricz Zsigmondról írt tanulmányát. Ez az írás végül — „szelídítve” — az Oj Magyar Föld 3. számában jelent meg s ekkor a Forrás 1930-as áprilisi számában Nyilatkozatban tiltakozott a szerkesztők eljárása miatt. A „magyar Gorkij”-nak titulált író ugyanitt kijelentette: „Egyetlen cél van csupán előttem: a proletariátus szolgálata a toll fegyverével.” A szolgálatot azonban neofita buzgósággal eltúlozta; így például a Bartha Miklós Társaság március 23-i Ady-emlékünnepélyén nem volt hajlandó beszédet mondani, mert az ünnepély résztvevői elénekelték a Himnuszt és a Szózatot.... A Sarlóra támadó s fejlődésében egy esetleges fasiszta alternatívát sem kizártnak tartó írót Balogh Edgár A Nap szeptember 28-i számában figyelmeztette, hogy a magyar ifjúságnak van egy rétege, amely ,,a magyarság kelet-európai helyzeti jelentőségének vizsgálatán keresztül új életformákat keres. (...) Kodolányi János jobban tenné, ha a Sarló kritikája helyett ezzel az új, mondjuk: Ady Endrés, Szabó Dezsős, vagy már határozottan szocialista, Szegeden agrárdemokrata, de minden esetben kelet-európai szláv—magyar—román koncepciós ifjúsággal foglalkozna.” Nem fukarkodott a vádaskodással A Reggel másik publicistája, Paál Ferenc sem. Sarló és (horogkereszt) című írásában (1930. szept. 32.) elmarasztalja a Sarlót a Bartha Miklós Társasággal való kapcsolatáért, mert „a magyar Hitlerista párt a Bartha Miklós Társaságból és a Wesselényi-reformkörből indult ki.” Ez az állítás igaz, csak a cikkíró következtetései tévesek. Az 1929 nyarán alapított Magyar Nemzeti Szocialista Párt elnöke, mint láttuk, megtámadta a koszorú-affér után a sarlósokat, akiknek soha semmi közük nem volt a Társaság fasiszta jobboldalához! 1936 őszén a jobboldal túlsúlyra jutott a Bartha Miklós Társaságban s a baloldaliak már nem tudták őket ellensúlyozni. 1930. október 31-én ezért nyilatkozatot juttattak el a laphoz, melyben bejelentették a Társaságból való kilépésüket. Ezt a következők írták alá: Fábián Dániel, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, József Attila, Kodolányi János, Olt Károly, Halmos Béla, Vass László, Gál István és Gunda Béla. A nyilatkozatot Magyarországon csupán a Népszava, Pozsonyban pedig A Nap közölte, Kovács Endre Hitlerizmus dúl... kezdetű kommentárjával, melyben a kilépőkkel való szolidaritását hangsúlyozza. A Sarló és a Bartha Miklós Társaság további fejlődésében már nem beszélhetünk kölcsönhatásról, bár néhány találkozási pont még akad. A Sarló kiépíti kapcsolatát a szervezett munkásmozgalommal. 1931 szeptemberében pozsonyi kongresszusukat a Bartha Miklós Társaságból kilépett Fábián Dániel már csak a maga és néhány elvbarátja nevében üdvözölheti; s az általa szerkesztett szocialista folyóirat, a Fiatal Ma
